AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

Tekintettel arra, hogy a nagyszombati és a kassai műhelyeket jezsuiták vezették, így ott biztosan nem készült babonás csízió. A győri Streibignyomdára sem jellemző a kifejezetten népkönyvek előállítása. Miután más bizonyítékok (pl. további metszetek) sem ismeretesek, így szinte itt is bizonyosra vehető, hogy hagyományos csíziót azokban a műhelyekben sem jelentettek meg. Míg az evangélikus polgár Fröhlich munkája szinte csak véletlen formájában, egyetlen példányban maradt fenn, addig a jezsuita Lippay írása közel egy évszázadon keresztül legalább féltucat kiadásban látott napvilágot. Ebben nagy szerepe volt szerzetesrendjének, hiszen művét mind Nagyszombaton, mind Kassán az ő műhelyükben állították elő. Jogos a feltételezés, hogy ők ezt a könyvet a vallási alapot nélkülöző, asztrológiai babonák elleni küzdelem jegyében fegyverül kívánták használni az akkoriban nagyon elterjedt és kedvelt csízió ellen. A kolozsvári Hochmeister-féle könyvesbolt még 1792-ben is eladásra kínálta e Calendarium oeconomicum perpetuum kassai — nyilván 1751. évi — kiadását viszonylag elég drágán: 36 krajcárért.

24 Ez is jól mutatja, hogy mind időben, mind térben milyen tág volt e mű elterjedtsége. A korabeli kritika A csízió egyelőre még fölényesen állta a versenyt, bár kritikája egyre több felől hangzott fel. így 1693-ban

25 az erdélyi, unitárius Felvinczi György Comico-tragoedia-jánsik ,,Az olvasókhoz" címzett írásában fejtegette, hogy műve többet ér, mint az ,,álom-könyv" és a „hazudozó Cisio".

26 De nem csupán Felvincziben merült fel ilyen gondolat; idővel hivatalos körökben is egyre inkább kialakult a viszolygás a babonás jellegű írásokkal szemben. Míg korábban az egyháziak harcoltak — több-kevesebb sikerrel — legalább a legszélsőségesebb és legprimitívebb hiedelmek ellen, a 18. században már a világi hatóságok is foglalkoztak ezzel. A racionalizmus természetesen a legmesszebbmenőkig szembenállott a tudománytalan felfogással, így az Európában — mindenek előtt a tanultak körében — mind inkább elterjedő felvilágosodás által befolyásolt állami adminisztráció is felvette a küzdelmet. A század derekán már Mária Terézia bécsi udvarában is jelentkezett ez az irányzat, amelynek kimagasló képviselője Gerard van Swieten, németalföldi orvos volt. Mint a császári könyvtár igazgatója 1754-től befolyásos tanácsadója lett az uralkodónőnek. Miután az alább ismertetendő hazai intézkedés alapjául, amint ezt az eredeti fogalmazvány mellett található másolat tanúsítja, az alsóausztriai rendekhez intézett 1754. december 7-én kelt császári leirat szolgált, talán az ő kezdeményezésének tudható be az 24. Az olvasó közönség kedvéért készíttett laistroma Kolosvárott a kir. privilegiatus typographus és könyváruló Hochmeister Márton. . . boltjában található magyar, deák és frantzia könyveknek. — OSZK 208.297, a3a lap. 25. RMK. I. 1449. - Példányból nem ismeretes. 26. 1767. évi kiadás 4. lapja. — Petrik V. 151. — Ráday Könyvtár 0,3114. 446