AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

napok szerint csoportosított, gyakorlati tanácsok (D

3

b—D

4

a), továbbá népi tapasztalatok alapján összeállított időjárási jövendölések (D

4

a—E

4

b) zárják a kis kötetet. Már ebből a rövid, tartalomjegyzékszerű felsorolásból is látható, hogy Fröhlich kötetének jelentős része a hagyományos csízió témáival foglalkozik. A megközelítés formája azonban merőben más: tudományos igényességgel ír a témáról latin nyelven. A szigorúan csillagászati, asztronómiai alapon készült összeállítások és táblázatok mellé a kötet szerkesztője a gyakorlati, gazdasági élettel kapcsolatos útmutatásokat is ír. Ezeknél azonban kerülte a csízió csillagjóslási eredetű jövendöléseit (pl. az időjárási prognózisnál). Teljesen mellőzte és — nyilván tudatosan — figyelmen kívül hagyta a csízió babonás, asztrológiai okoskodásait és jövőbe látni kívánó jóslásait (pl. az adott időkörben született emberek sorsáról). A késmárki születésű David Fröhlich tehát 1639-ben Bártfán olyan könyvet adott ki, amely több mint félévszázaddal a kolozsvári után, de még több mint egy évtizeddel a hagyományossá vált csízió szövegének lőcsei kialakulása előtt a témában új irányzatot indított meg. E népszerűsítő, de kora tudományos színvonalának megfelelő munkája több évtizedig követő nélkül maradt. Elterjedését és széleskörű használatát korlátozta egyrészt a latin nyelv, másrészt a jövendölések terén igen tartózkodó magatartása. Ez azután a saját sorsát mindig leküzdhetetlen kíváncsisággal kutató ember igényét nem elégítette ki olyan mértékben, mint a felelőtlen, ill. tudatlan jóslások terén pazarul bőkezű csízió, amely ráadásul még magyar nyelvű, tehát közérthető is volt. Ugyancsak a bártfai nyomdában készült és ugyanebben az 1639. évben Philipp Kegel művének Tizenkét üdvösséges elmélkedések c. kiadása,

63 amely Debreceni Péter fordításának Deselvics István által történt átdolgozása.

6b Ennek elején a b

u

—d

5 közötti lapokon található: ,,Calendarium perpetuum, minden esztendőre szolgáló örök kalendárium. A incliti regni Hungáriáé meditullium modernum directum. Huic accessit prognosticon breve perpetuum auctore D.F.A.C.". Az írás első felében álló Öröknaptár egyik rovatában a latin Cisio Janus napi szótagjai olvashatók. Ezt követi a szöveges „Usus et uberior hujus calendarii perpetui explicatio" c. fejezet. A végén a legfontosabb változó ünnepek adatait tartalmazó táblázat látható az 1639 és 1747 közötti évekről: „Tabula festivalis annorum 161, ab anno nempe Christi currente 1639. usque in an, Chr. subs. 1747."

6c Az „örök kalendárium"-ban csak a cím egy része magyar, különben az egész mű latin nyelvű. Úgy tűnik, hogy csupán a Kegel-féle, magyar nyelvű kiadvány részeként történt megjelentetés végett fordították le a tartalmat jelölő, mindössze öt szót magyarra. Bizonyos, hogy a cím végén a szerző nevét jelölő „D.F.A.C." betűk David Fröhlichre vonatkoznak: 6a RMK I. 686. 6b Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. kiad. Bp. 1977, 147.1.' 6c Érdekes, hogy bár a cím elején 161 év áll, de a végén 1800 helyett — amint ez a Fröhlich-féle Calendarium perpetv.um-haxi található — csupán 1747-ig terjed a felsorolás, jóllehet a következő, üres levélen a még hiányzó évek pontosan elfértek volna. 439