AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

kodnak egymással szemben. A fegyvertárost letartóztatták; a fegyvermesterek sem engedelmeskednek. Freindtlich Mátyás élelmezési tisztnek („Proviant Offizier") is hiába adott utasítást őrmestere útján szóbelileg, hogy az élésházban („Proviant Haus") levő gabonamennyiségről küldjön jelentést, nem tette meg. így írásban kellett figyelmeztetnie. A fegyvertáros (Zeügwart) is elég nyers hangnemben válaszolja, hogy a fegyvertári hadnagyhoz forduljon: ő nem tud írni, beteg a keze, és az majd elküldi az írásos jelentést is. Ezért aztán 1697. január 5. kelttel a Haditanácshoz intézett levelének másolatában arról értesülünk, hogy panaszt tesz az élelmezési tiszt és a fegyvertáros ellen. Ezek arra hivatkoznak, hogy „sie ain andr dependens haben", azaz nem függenek tőle. Pedig ő a szendrői parancsnok. Adják meg neki a tekintélyt, a rendtartás lehetőségét. „. . . meininstans ist authorität mir Vergeben: Im Himml ist nit als ein Sonne, wirdsohe in einer Vöstung nit mehr als ein Comendant seyn". Kérte Hangoshy főhadbiztost,

9 hogy tartson mustrát katonái felett; kéri, hogy a Haditanács adjon neki instrukciót, miképpen viselkedjék a továbbiakban: „bitte mir eine schrifftl[iche] instruction gnädigst zuertheillen, wie ich mich ferners . .. zu . . . halten habe." Látni valóan, Guadagninak sok baja volt feletteseivel, tiszttársaival, de a hadellátás embereivel is. Kitűnik a feljegyzésből a katonai fegyelmetlenség, főleg a várparancsnok helyzetének rendezetlensége, az adminisztráció zavara is. De sejtetni engedi e levélmásolat, hogy nála, Guadagninál sincs minden rendben. Emlegeti súlyos betegségét, amelyet egy éve állott ki, s amely miatt bal szemére megvakult a jobb pedig napról napra gyengül. Ez mind fejsebének következménye, melyet az ellenség előtt szerzett; engedélyt kér arra is, hogy Bécsbe utazhasson, hogy kezeltesse magát. Ugy látszik — és a feljegyzések is erre mutatnak — egészségi állapota labilis volt, s a feljegyzéskönyvet is azért vezette, hogy ügyeit állandóan evidenciában tudja tartani, jobban, mintha külön iratokat hordott volna magánál. Ezt megerősíti egyébként a katonai vonatkozású levélmásolatok közt egy keltezés nélküli magyarnyelvű levél másolata is, melyet Forgách Simon gróf intézett Gyürki Pálhoz. Ebben a levélben Forgách arra kéri Gyürkit: beszéljen Gvadagnival, „azért az ezer forintig való praetensiojáért ne ízetlenkedgjék és gyűlölködgjék velem, hadgjon fel rajta" „ne prostituallya magát vele, mert ezt nagjobbnak tartom az egész praetensiojanal". Ugyan-e levél latin fordításban is megvan a szövegben. Hogyan került e levél Guadagnihoz, és mért másolta vagy másoltatta le, holott annak fölényes hangja nem vet túl jó fényt a szendrői parancsnokra — nem tudni. Talán lehetséges, hogy az összes iratokat később állította sorrendbe Guadagni? — ezt nem tudjuk. Bizonyos, hogy a dokumentumok együtt így sokrétű képet adnak a várparancsnokról. A következő levél, mely Nikolassy bányamesterhez

10 íródott s Eperjesről 1697. jan. 21-ről van keltezve; azt írja, hogy az a kérésük, hogy a Kamara 9. Hangossy István 1686-ban lett lustrabiztos (lustrae commissarius) Felső-Magyaroországon. 1697 végén halt el; ekkor nevezik ki utódát. 10. Nikolassy (Nicolassi) Laurentius Joannes a Szepesi Kamara ellenőrzése alatt álló Szomolnok bányájának prefektusaként 1689-ben szerepel; 1695-ben a Breunerbizottság bányaellenőrként erősíti meg. 416