AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

még ismerte őt: 1772-ben írt tanulmányában megemlítette, hogy Susanna Hampacher nemrég halt meg Eperjesen.

247 Utána a Brewer-család még megmaradt vagyonát oldalági rokonok, a Wachsmann és Pfannschmied-család örökölték, mint az a későbbi eseményekből kiderül. Johann Brewer hátramaradt vagyonának (s ezzel együtt valószínűleg a nyomdának) zár alá vétele még a haláleset utáni negyedik évben is egyben azt jelentette, hogy az örökösök, ha akartak, sem tudtak volna a tipográfia sorsáról gondoskodni. (A legények közül Polomsky már meghalt, Jeschowitz már hatvan év körül járhatott.) A végső romlást a nyomda kétszeri leégése jelentette. Korabeli leírás szerint 1747. augusztus 22-én szörnyű tűz ütött ki a Főtér déli részén fekvő négy házba (itt volt a Brewer-nyomda!), a Hochgasse felőli oldalon. 275 ház égett le, azonkívül a lőcsei városháza, a főtemplom, a kaszárnya, a nagy iskola, a harangtorony, két lelkész-ház, a kereskedőház, a minorita templom és kolostor, négy bástya, a nagy városi óra, a pompás könyvnyomdával együtt.

248 Alig kezdhették az épületeket újra rendbehozni, amikor újabb tűzvész pusztított a városban: 1752. december 15-én. Leégett a „domus Breüeriana Typographia" is, kívül-belül teljesen, hogy szinte a földdel vált egyenlővé.

249 Még a második nagy lőcsei tűzvész előtt, 1751-ben a Helytartótanács a budai ferences atyák nyomtatásra vonatkozó kérelme ügyében körlevelet írt több, nyomdával rendelkező város hatóságának, s ezzel kapcsolatban ismét a cenzúrarendelet betartására szólította fel a városi tanácsokat. A lőcsei városi tanács válaszlevelében hangsúlyozta, hogy a ferences atyák kérelmének nem tud eleget tenni, hiszen a tipográfus halála miatt a városban levő nyomda már nem működik, megszűnt létezni.

250 (Látható, hogy a tanács egyszerűen átsiklott a tipográfia problémáján, mintha a Brewer-nyomda megszűnésének egyedüli oka a nyomdász halála lett volna. Emlékezzünk rá: a nyomda már az 1730-as években nagyon keveset dolgozott, s még a tulajdonos halála előtt beszüntette tevékenységét!) A híres lőcsei nyomda azonban nem szűnt meg nyomtalanul. Felszerelésének egy része megmaradt (ebből is láthatjuk, hogy a második nagy lőcsei tűzvész leírója kissé túlzott), s Nagykárolyba került, gróf Károlyi Ferenc újonnan alapított nyomdájába. A vételt Szatmárnémeti Pap István, a gróf nyomdásza bonyolította le valamikor 1753 —1754 táján, mert 1754 őszén már működőképesen állt a nagykárolyi tipográfia. Lőcsei betűanyag került Nagykárolyba (nemcsak az iratok, hanem maguk a nagykárolyi nyomtatványok is igazolják ezt), valamint egy 1668-as évszámot viselő rézbetétes fasajtó, amely egészen 1844-ig használatban maradt.

251 A szakirodalom állítása szerint a lőcsei nyomda felszerelésének további 247. Johann Kriebel: Beschluss des Versuch einer Geschichte der Buchdruckerey in dem Königreich Ungarn. = Kaiserlich Königlich allergnädigt privilegierte Anzeigen aus sämmtlichen kaiserl. königl. Erbländern. 5. Jg. 29. Stück, den julii 1775. 225 — 229. p. —229. p. A cikkre Nagy László hívta fel a figvelmemet. 248. SOAL I. 183. Hal. akv. 1684-től. 158-159. p. 1747. augusztus 22-i bejegyzés. 249. OAL II. 471/10. 250. MOL C 31. Acta revisionis librorum 1. csomó. 8. téka. 1751. 1. levél. 251. Éble i. m. 11 — 12, 26. p. 406