AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

gyarországnak e jelentős szabad királyi városában. Lőcsén a család négy generációt ért meg egészen a 18. század közepéig. Az első, még nem nyomdatulajdonos generáció alapozta meg a családi vállalkozást, a második nemzedék már létrehozta és működtette a tipográfiát, a harmadik irányítása idejére esett a műhely virágzása, a negyedik generáció minden erőfeszítése ellenére a nyomda lehanyatlott, s a család kihalásával teljesen meg is szűnt. Kövessük nyomon a család egyes tagjainak tevékenységét a fennmaradt iratok alapján! Idősebb Bruno Brewer könyvkereskedő Az 1550-es nagy tűzvész után elkezdett lőcsei polgárkönyv lapjain a következő bejegyzés olvasható: „Bruno Brayer von Wyttenberg den 5. Martij Ao. 1567."

6 Bruno Brewer tehát, akit könyvkötőként és könyvkereskedőként már az egy évvel korábbi városi iratok feltüntettek,

7 1567. március 5-én kapta meg a lőcsei polgárjogot. Milyen okok indíthatták a wittenbergi származású könyvkereskedőt arra, hogy Észak-Magyarország egyik városában telepedjék le? Wittenbergben tekintélyes rokonsága élt: nagybátyja volt Konrád Rühel könyvkereskedő és könyvkiadó, városi tanácsos majd bíró, az ő fia pedig, Bruno unokatestvére, Johann Rühel, aki akkor lépett könyvkiadóként, kereskedő5. Hajnóczi i. m. 75. p. Egyébként sem beszélhetünk „ősi" szepesi lakosságról, hiszen hosszabb időszak (a 16. század közepétől a 18. század közepéig) demográfiai helyzetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Lőcse város lakossága három-négy generáción belül csaknem teljesen kicserélődött. A Brewer-család sorsának helyes értékeléséhez röviden ki kell térnünk a város népességének problémájára. Demkó Kálmán összeállította Lőcse háztulajdonos polgárainak névjegyzékét az 1560., 1600., 1667. és 1728. évre vonatkozóan. 1560-ban 357, 1600-ban 364, 1667-ben 429, 1728-ban 347 háztulajdonost sorolt fel. (Demkó i. m. 270 — 294. p.) A jegyzékből kitűnik, hogy az 1560-ban szereplő 357 családból 1600-ra 108 maradt, 1667-re 44, 1728-ra összesen 23 család, tehát az 1560-ban Lőcsén élt polgárcsaládoknak alig több mint száz év alatt csak 12%-a maradt meg a városban. A polgárságnak kb. kétharmadát új betelepülő családok tették ki, de azok jelentős része is csak egy generációt ért meg a városban. A polgárság ilyen nagyarányú kicserélődésének oka döntően a nagyon magas halálozási arány lehetett: a születések száma tartósan kisebb volt a halálozások számánál, 1645—1672 között pl. a születések száma 3253 volt, a halálozásoké pedig 5479. A gyakran ismétlődő pestisjárványok sokszor a város lakosságának egyharmadát-egynegyedét is elpusztították: az említett időszakban az 1645-ös járvány idején 2214, az 1664-es pestis idején 932 fő halt meg. (Az adatokat 1. évenként a Lőcsei krónikában.) A magas halálozási arányon túl a polgárság kicserélődésének oka lehetett még elvándorlás vagy elszegényedés is (utóbbi esetben élhetett a városban, azonban már nem szerepelt a háztulajdonosok jegyzékén.) Mindezek ellenére Lőcse lakossága a 17. században növekedett, amelyből nagyarányú bevándorlásra következtethetünk. A polgárkönyv adatai bizonyítják ezt a feltételezésünket. 1630—1660 között pl. 690 kérelmező kapta meg a városi polgárjogot: közülük 271 fő volt lőcsei születésű (Stadtkind), 419 fő (61%) idegen bevándorolt, kb. fele-fele arányban a királyi Magyarország kisebb városaiból és külföldről: Sziléziából, Ausztriából, Németországból. L. OAL XXI. 49. Polgárkönyv. 80-104. p. 6. OAL XXI. 49. Polgárkönyv 14. p. 7. Kepcák i. m. 85. p. 23

í: 355