AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

Más tények is bizonyítják, hogy a volt németújvári—pápai nyomda nem került Frenczffy tulajdonába. 1637-ben a pozsonymegyei Tejfalun megjelent ugyanis egy 1638. évre szóló kalendárium,

61 ugyanazt a Wechel János Zsigmondot tüntetve fel nyomdászának, aki 1626. októberében Batthyány Ferencnével a nyomda átvételéről vagy bérbevételéről szerződést kötött. TEJFALU A nyomda tulajdonjogát illetően tehát azt feltételezzük, hogy annak tulajdonosa 1615-től 1635-ig a Batthyányi-család volt, Batthyány Ferenc özvegye azonban már 1626. októberében bérbe adta azt Wechel János Zsigmondnak. De a nyomtatási munkát nem Wechel végezte, a könyvek impresszuma, ajánlása mindig Szepes váraljai Bernhard Mátét jelöli meg, mint nyomdászt. Amikor a pápai korszak végeztével a nyomda visszakerült a Batthyányiak németújvári várába, akkor ott néhány évig használatlanul hevert (kb. 1633-től 1635-ig). A használati jog azonban valószínűleg továbbra is Wechel János Zsigmondot illette meg, és feltételezzük, hogy ezért nem adhatta oda a nyomdát Batthyány Ádám Ferenczffynek. Amikor pedig Wechel János Zsigmond saját maga, a saját nevén fogott hozzá a nyomtatáshoz, legkorábban 1635. őszén, de legkésőbb 1637-ben Tejfalun, akkor a várból elvitette a nyomdai felszerelést. Valószínű tehát, hogy az 1637-es németújvári inventáriumban akkor sem szerepelne a nyomdai felszerelés, ha a leltárt felvevők bejuthattak volna a „bibliotheka melletti kis házba." A tejfalusi nyomdának négy nyomtatványát ismerjük: a fent már említett, 1638. évre szóló, az 1639. évi, 1642. évi és 1646. évi kalendáriumot.

62 A négy kalendárium betűanyaga teljesen megegyezik az 1617 és 1619 között Németújvárott, és 1624 és 1632 között Pápán használt felszereléssel, nem kétséges tehát, hogy Wechel ugyanazt a nyomdai felszerelést használta. A nyomda birtokában levő szövegtípusok egy kivételével mind megtalálhatók a kalendáriumokban (a legnagyobb méretű szövegtípusnak nem volt helye a kisalakú kalendáriumokban). A néhány évi állás nem tett jót a betűanyagnak: a betűk rajza elmosódott, eltömődött, a nyomtatás képe piszkos. Korábban a szakirodalom számontartott egy 1623. évi tejfalusi nyomtatványt is, erről azonban azóta bebizonyosodott, hogy itt valójában az 1642. esztendei naptárról volt szó.

63 61. RMK I 685. 62. RMK I 685; Sztripszky I 1957/164; OSZK Évkönyve 1960. 177; OSZK Évkönyve 1960. 178. 63. L. erről OSZK Évkönyve 1960. 177 — 178, ahol Fazakas József helyesen látta, hogy „A két Todoreszku-féle naptárról [az 1642. és az 1646. évre szólókról] — sajnos — nem állapíthatjuk meg teljes bizonyossággal, hogy Tejfaluban készültek-e, mert nem tudjuk, hogy nem került-e át a nyomda még 1650 előtt a közeli Somorjára. Ugyancsak kérdés marad az is, hogy a két Wechelius — talán apa és fiú — közül melyik nyomtatta az 1642., ill. az 1646. évre szóló naptárat." 325