AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

Kanizsai Pálfi János által írt Arany temjénező volt, amelyről — bár példány nem maradt fenn — tudomásunk van Szatmári Mihálynak Ráday Pálhoz írt leveléből.

65 Nincs pontos adatunk arra nézve, hogy miért szűnt meg a pápai nyomda 1632 után. Lehet, hogy miután a dunántúli református egyház nyugatmagyarországi szellemi központjai — Németújvár, Pápa — veszítettek jelentőségükből, a szellemi élet súlya a Csallóközbe tevődött át. így a nyomda fenntartása Pápán már nem volt sem indokolt, sem biztonságos. Kanizsai Pálfi János sem támogathatta már tovább a nyomda tevékenységét Pápán, őt ugyan a római katolikusokhoz pártolt Batthyány Ádám, Batthyány Ferenc fia, 1633-ban elűzte városából, Németujvárról, Pápán pedig részint a római katolikusok, részint a presbiteriánus eszméivel egyet nem értő helybéli reformátusok nem engedték lelkészkedni. így 1634 tavaszán Kiskomáromba ment esperesnek. Pathai sem volt már Pápán, hiszen Pázmány Péter támadása elől 1628-ban Bethlen Gábor hívására Erdélybe ment. A pápai nyomda megszűnésének legvalószínűbb oka az volt, hogy a katolizált Batthyány Ádám visszakövetelte Pápáról a nyomdát, amely eddig a reformátusok rendelkezésére állt. A nyomdász, Bernhard Máté személyével kapcsolatban még annyit említhetünk meg, hogy a 17. század közepéről fennmaradt egy birtokigazgatási jegyzőkönyv, amelyben két tanú vallomása is bizonyítja, hogy Pápán az eklézsiának akkor vitatott házában a papokat megelőzően és velük együtt lakott Bernhard Máté. 1633-ból származik az utolsó, őt említő adat: Bernhard Mátéék menyükkel együtt 1628-ban egy öregasszony rétjét elzálogosították, s ezt mind a hárman 5 év múlva, 1633-ban a győri káptalan előtt, június 8-án bevallották. Családja, nem tudni hogy ő maga-e vagy Mihály fia, nemességet is szerzett. Fiának, Bernhard Mihálynak nevével, akit már mint nemes embert említenek, még egyszer 1643-ban találkozunk ugyancsak a győri káptalan jegyzőkönyveiben, egy vitás ügy kapcsán. Ráth Károly és Tóth Lajos, akik a fenti adatokat összegyűjtötték, a Bernhardcsalád örököseit illetve a hagyaték sorsát kutatva nem találtak semmiféle utalást a nyomdai felszerelésre vonatkozóan, és feltételezték, hogy e nyugtalan, a reformátusok számára kedvezőtlenebbre forduló idők lehetetlenné tették az ilyen, reformáció szolgálatában álló nyomdák működését.

56 Ma már tudjuk, hogy a nyomda ezután visszakerült a Batthyány-család németújvári várába. Feltételezzük, hogy a nyomda tulajdonjoga mindig is a Batthyányakat illette, még ha 1626-tól ki is adták bérbe Wechel János Zsigmondnak. A pápai évek alatt talán a református egyház kezelésében volt, bár a pápai kalendáriumok ajánlásait olvasva biztosak ebben sem lehetünk (egyiket a köztudottan protestáns-ellenes Esterházy Miklósnak, a másikat az ugyancsak katolikus Zichy Pálnak ajánlotta a nyomdász). Mindenesetre több korabeli dokumentum is bizonyítja, hogy 1634-ben a nyomda — használatlanul — a németújvári várban hevert. Ezt tanúsítja 5ő. Eötvös Lajos = Századok 1869. 331 — 333. 56. Ráth Károly: Győri történeti és régészeti füzetek. 3. köt. Győr 1865. 283. 1. — Tóth Lajos: A főiskolai nyomda története. Pápa 1939. 21* 323