AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pajkossy György: A nemzeti könyvtár központi gyűjteményeinek olvasószolgálata a Budavári Palotában

nak tekinthető minőségi változás a szolgálatban, az olvasó- és kutatótermekben egyaránt rendelkezésre bocsátani kívánt, egyenkint is sokezer kötetes, szabad használatú kézikönyvtárak szerepe. Annak idején, a hatvanas évek elején a könyvtár, lehetőségeihez képest, a legnagyobb erőfeszítéssel ezeknek a gyűjteményeknek az előkészítését indította meg. A gyarapító szolgálat széles határok közt megkezdte a kézikönyvszerű (addig sokszor csak egyetlen példánnyal szereplő) művekből további példány (ok) beszerzését és — ideiglenes jelleggel — önálló csoport alakult a négy legfontosabb kézikönyvtár címjegyzékének összeállítására, a tervezett gyűjtemények szakrendszerének kidolgozására, a helyi katalógusrendszer kiépítésére.

12 1969 végén, midőn a könyvtár kénytelen volt ezt a munkát „befagyasztani", a négy munkába vett kézikönyvtárnak az új épületben való megnyitásra tervezett 67 000 kötetéből mintegy 53 000 állt tényleg (az eredeti állományból kiválasztva, vagy újonnan beszerezve) rendelkezésre

13 és további 18 000 tétel szerepelt beszerzési igényként. Eleve nyilvánvaló volt, hogy a kézikönyvtár összeállító munkáját nem lehet évekkel a használatba vétel előtt befejezettnek tekinteni, mert a szakirodalom — nem is egyenletesen, hanem gyorsulva — újul. A meglevő, már beszerzett gyűjteményt sem lehet lezárni, mert anyagának számottevő része bizonyulhat leváltandónak, új művek, jobb kiadások révén, vagy elavulása miatt. Tovább gyarapítani és apasztani egyaránt kell tehát. Örvendetes, hogy a lemaradás ebben a munkában nem behozhatatlan. Készenlétüket illetőleg, más és más egyrészt az összefoglaló, illetve szaktudományi jellegű kutatótermi kézikönyvtárak, másrészt a tanulmányi olvasóterem szakosítva elrendezendő, de mégis általános jellegű kézikönyvtárának a helyzete. Az irodalomtudományi és történettudományi kutatótermi kézi könyvtárak besorolni kívánt szakirodalmának kijelölése a rendelkezésre álló bőséges bibliográfiai forrásanyagból biztonsággal elvégezhető volt. Minthogy pedig ezekben az ágazatokban rendelkezett a könyvtár a leggazdagabb bel- és külföldi segédkönyv-anyaggal (és éppen itt viszonylag nagyobb számban a belföldi kiadványok kézikönyvtárba utalható példányával), a két gyűjteményben az elért számszerű eredmény a kitűzött szintet elérte, vagy megközelítette. Kivételes a központi bibliográfiai kézikönyvtár helyzete. Ennek a gyűjteménynek egy (kisebbik) része, a rendelkezésre álló helyhez képest, a 12. A központi bibliográfiai kézikönyvtár kiegészítő címjegyzékét és hiánypótló igényléseit Szentmihályi János készítette elő, aki 1963 és 1969 közt az egész kézikönyvtári előkészítő munkát is irányította. Az irdalomtudományi kézikönyvtár (s az abból kihasított és kísérletként működtetett kisebb kézikönyvtár) címjegyzékét és szakrendjét Bélley Pál, a történettudományi kézikönyvtár címjegyzékét és szakrendjét V. Windisch Éva állította össze. A tanulmányi olvasóterem kézikönyvtár-előkészítő munkáját Szentmihályi János indította meg, majd tőle Ferenczy Endréné vette át. 13. A központi bibliográfiai kézikönyvtár anyagából (részben használatban, részben raktári helyén) 10 500 kötet, az irodalomtudományi kézikönyvtár anyagából 10 000 kötet, a történettudományi kézikönyvtár anyagából 12 000 kötet, végül a tanulmányi olvasóterem kézikönyvtárának anyagából 21 000 kötet. 290