AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pajkossy György: A nemzeti könyvtár központi gyűjteményeinek olvasószolgálata a Budavári Palotában

tudományra és filológiára, a velük való tudományos szintű tájékoztatási együttműködés ma is erős. Kifelé tekintve: a könyvtárnak különösen jól kiépítettek már most is kapcsolatai az irodalomtudomány kutató- és oktatóintézményeivel, az irodalomtudományi szaksajtóval. Kevésbé egyértelmű a szaktudományi tájékoztatás alapja a történettudomány területén. Eleve kevesebb a könyvtár szakembere. A rendelkezésre álló dokumentumállomány, külföldi anyag tekintetében, meglehetősen hiányos. Nem elég gazdag az egyetemes történet nemzetközi anyaga és nem lehet elég átfogó a nemzetközi anyag gyűjtése a történettudományhoz kapcsolódó társtudományokban (például a politika, a közgazdaságtudomány anyagában). Előnyös viszont a történettudományi kutatási tájékoztatásban, hogy az általános kézikönyvek gyűjteménye rendkívül gazdag. Emitt is fontos a kapcsolat különösen a Kézirattár anyagával. A tudományág intézményeivel — ide értve a levéltárakat is — a kapcsolat elmosódottabb. Míg az irodalomtudomány a szakbibliográfiai feladatok könyvtári telepítését támogatta, a történettudomány — úgy tűnik — maga szándékozik továbbfejleszteni segédleteit. Mindkét említett tudományterületen a szolgálat képes arra, hogy — szolgáltatásként — témafigyelést, témadokumentációt vállaljon. A tájékoztató munka itt tárgyalt három fokozatát a könyvtár — a maguk körében — szóban és írásban, egyének és intézmények számára, belföldi és külföldi kérésre egyaránt el kívánja látni. A szóba jövő intézmények közül is ki kell emelni a magyar állam, a tudomány, oktatás, a népművelés, a, tömegkommunikáció intézményeit, a külföldi magyar intézeteket, végül a külföldi tudományos intézmények megkereséseit. Az aktív tájékoztatás területén a nemzeti könyvtár legfontosabb intézményes tájékoztatási formája a nemzeti bibliográfia kiadványrendszere. A központi nyilvános szolgálat körében az aktív tájékoztatási kezdeményezések a „szakkönyvtári" feladatkörbe esnek. Mindenekelőtt a két nagy nemzeti szaktudomány szakbibliográfiájával foglalkoztak a tervek. Mint fent arról említés történt, a történettudomány jelenleg nem tart igényt a könyvtár részéről szakbibliográfiára. Az irodalom és irodalomtudomány szakbibliográfiája megindult és foglalkoznak egy 1971 — 1975 időszaki kumulatív kötet terveivel is. Az irodalom- és történettudományi aktív szaktájékoztatás területén két olyan feladat látszik időszerűnek, melynek vállalása az új szókház körülményei közt talán megvalósítható. Az egyik ilyen vállalkozás az 1850—1945 időszaki teljes magyar sajtóanyag tartalmi (analitikus) feltárása. Ma ilyen munkát témánkint, szóródva, anarchikusán végeznek kutatási megbízással dolgozók, munkájuk eredménye bibliográfiailag rendszerint elenyészik. Hasonló jelentőségű, mind történeti, mind irodalomtörténeti szempontból fontos vállalkozás lenne egy teljes magyar ikonográfiái mutató összeállítása. Ennek jelentős része éppen az analizált sajtóanyagból adódnék. Mind a hírlap-analízisnek, mind a képdokumentációnak nemcsak retrospektív, hanem kurrens munkája is kívánatos lenne. A magyar irodalom és irodalomtudomány, valamint a magyar történettudomány részére a nemzeti könyvtár, illetékes szakkönyvtárként 282