AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pajkossy György: A nemzeti könyvtár központi gyűjteményeinek olvasószolgálata a Budavári Palotában

ban az ötvenes évektől kezdve alapvető változás következett be. A nemzeti könyvtár mind gyűjteményi, mind könyvtárközi vonatkozásban egyre újabb feladatokat kapott, néhány éven belül szervezetében is átalakult. Ugrásszerűen megnőtt a központi nyilvános szolgálatban az olvasó- és könyvforgalom. Mivel az egyik legidőszerűbb kulturális feladat a lakosság minél nagyobb hányadának könyvtári ellátása volt, a közkönyvtárak száma és kapacitása pedig ehhez sem Budapesten, sem országosan nem volt elégséges: más könyvtárakhoz hasonlóan a Széchényi Könyvtár is vállalta minden hozzá forduló nagykorú olvasónak — igényei jellegére való tekintet nélkül — helyben, olvasótermében, könyvvel, folyóirattal, hírlappal való ellátását (és a látogatást sok középiskolás diáknak is lehetővé tette). A kapuknak ezt a megnyitását a kultúrpolitikai célzaton kívül az a — hiányosan fogalmazott — tétel is igazolni látszott, hogy ,,a nemzeti könyvtár használatára minden állampolgár jogosult". A használat előfeltételének tekintendő másik nemzeti könyvtári feladatnak: a megőrzésnek, archiválásnak úgy kívánt az intézmény eleget tenni, hogy bevezette minden belföldi kiadvány két példányban való gyűjtését s ezekből egy példányt eleve forgalomba nem bocsáthatóan sorolt raktárba. Kiterjesztette a könyvtár a másodpéldány-gyűjtést — amennyire a könyvpiac lehetővé tette — a múltra, a régi kiadványokra is. Számszerűleg a törzsgyűjtemény forgalmának a megugrását a két világháború közötti legmagasabb szinthez képest a beiratkozó olvasók számának több mint tízszeresre, a látogatások és a használt kötetek számának kétháromszorosra növekedése jelzi.

5 A forgalom — némi hullámzással — a hetvenes évek második felében is ezen a szinten mozgott. A könyvtáros, meggyőződése szerint, örül minden új olvasónak, a növekvő forgalomnak. A nemzeti könyvtárban azonban nem a minél nagyobb forgalmi eredmény a főcél és józan mérlegeléssel ennek a törekvésnek a kedvezőtlen hatásai is felismerhetők. A felduzzasztott forgalom a felső határig igénybe vette a kevés olvasói férőhelyet és a szolgálat kapacitását. Mivel az egyre inkább elégtelennek bizonyuló, változatlan számú olvasóhelyen a diákok, továbbá a közművelődési igényekkel betérő olvasók száma nőtt meg, egyidejűleg romlott azoknak az olvasóknak az esélye (szabad olvasóhelyre, gondos és gyors kiszolgálásra), akik kutatási célból, specifikus igényekkel fordultak a Széchényi Könyvtárhoz, olyan anyagot keresve, amit csakis ott remélhettek megtalálni. A könyvtárba iratkozó olvasóknak és látogatásaiknak számadataiban a kutató jellegű olvasók aránya évtizedek óta kitartóan csökken.

6 5. A két világháború közt a beiratkozó olvasók száma évi ezer körül mozgott. 1959-ben (kerekítve) hétezerötszázan, 1970-ben tízezerötszázan, 1975-ben tizenháromezerötszázán iratkoztak be. — A látogatás- és kötetforgalom legmagasabb adata (a központi olvasószolgálatban) a két világháború közt (1933-ban) 28 000 látogatás és 82 000 használt kötet. 1959-ben a megfelelő adat 69 000 és 228 000; 1970-ben 55 000 és 192 000; 1975-ben 61 000 és 212 000. 6. A részletes évi osztályjelentések a kutatók számának a csökkenésére 1961-től kezdve ismételten felhívják a figyelmet. Különösen súlyos e tekintetben a hírlapolvasóterem forgalmának kedvezőtlen átalakulása. Míg 1969-ben még a látogatásoknak 52%-a jutott a kutatómunkát végzőkre, 1978-ban már csak 36%. 251