AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai

Valós képet nyújt állományunk keresztmetszetéről a legutóbbi években rendezett hazai aukciók katalógusainak hasonlítási eredménye. Öt aukciós katalógust vettünk alapul, s ez összesen 3000 körüli címet jelent, amelynek csak kis hányada külföldi kiadvány, Régi Magyar Könyvtárba tartozó munka, vagy kézirat, tehát olyan dokumentum, amely nem tartozik vizsgálódásunk körébe. A 3000 körüli címmel szemben 70 mindössze az OSZK állományából hiányzó (ezek közül sajnálatos módon három valaha, még a müncheni szakrendszer virágzása idején, megvolt, de már régen elveszett). Ez a 70 cím azonban — 6 kivételével — a fent felsorolt „fehér folt"-ok valamelyikébe tartozott, általában nem is csupán egyik vagy másik kategóriába, hanem többe. A leghiányosabb műfajnak a minikönyv bizonyult: volt olyan aukció, amelyen 40 magyar érdekű miniatűr könyvet árvereztek, ebből 14 nem szerepelt katalógusainkban! (A 14-ből 5 külföldi hungarikum volt, s a 9 hazai közül 6 a legutóbbi években került ki a nyomdából és mégsem érkezett be a nemzeti könyvtárba.) Ezek egyébként nemcsak miniatűr könyvek voltak, hanem többségükben számozott bibliofil kiadványok egyszersmind. De a mai minikönyv valójában már csak a technika játéka, s így különösebben sok szót meg nem létére felesleges vesztegetni. Nem mini, számozott, bibliofil kiadvány összesen 7 nem szerepelt az OSZK állományában, ebből 1 egyszersmind naptár is volt, 4 pedig vidéki nyomda terméke, tegyük hozzá: ezek közül is három a Kner nyomdáé! 18. századi nyomdai produktum 5 volt, ebből kettő naptár, 1 imakönyv és annak is miniatűr, 1 meg biblia — tehát nemcsak a régi, de a használatban elnyűtt könyvek csoportjába is tartozó. Gyermekkönyv-csoportba 6 volt sorolható, s ezek — 1 kivételével — 1860 és 1890 között jelentek meg, ráadásul 4 vidéki (erdélyi és aradi) nyomda sajtója alól került ki. 2 szakácskönyv és 1 tankönyv egészítette ki a használatban elnyűtt könyvek sorát, míg naptár összesen 4 volt, amely hiányzott az állományból (ideértve a 2 régit, meg egy számozott, bibliofil kiadványt). Egyéb periodika mindössze 4 cím volt az öt aukció alatt, igaz, ezek között volt családtörténeti és szépirodalmi tárgyú egyaránt, vagyis az általam korábban szinte teljesnek mondott területekbe tartozó. Mentség és magyarázat azonban ezekre is található: egyik egy sokszorosított diáklap volt, Devecseri Gábornak, Karinthy Gábornak és ifjúi baráti körüknek a lapja, a másik pedig egy kolozsvári periodikum, amelynek utolsó évfolyama szorult kiegészítésre. Remenyik Zsigmond 3, az 1920-as évek elején Chilében megjelent műve, két moszkvai — 1944-ből és 1931-ből való — magyar szépirodalmi mű, egy „rejtett könyv" és egy 1930-as évekből való Cleveland-i kiadvány képviselte a haladó irodalmat, az egyéb külföldi hungarikumot egy 18. századi bécsi kiadvány. S ha már az évszámoknál tartunk: 1848/49-et három nyomtatvány hordozta impresszumában, ebből egy vidéki nyomdából származott, egy pedig a 48-as honvédség katonai szabályzata volt. Az aukciós katalógusok áttekintése megerősített abban a feltevésben, hogy elődeink a természettudományi munkáknak sem tulajdonítottak olyan fontosságot, mint a társadalomtudományoknak (utóbbiból kivéve a teológiát, de abból is inkább a pasztorációs működéshez szükséges irodalmat, amelyet ugyancsak mellőztek). Az öt aukción 9 olyan természettudományi munka volt, amelyből nem találtunk OSZK példányt, a szakácskönyveket 242