AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai

A titkon forgalmazott nyomtatványok után következzenek a „rejtett" hungarikumok. Ezen az elnevezésen azokat a könyveket értjük, amelyek vagy a személyi, vagy a tartalmi hungarikum kategóriájába tartoznak, de magyar érdekű mivoltuk rejtve marad a beszerző előtt; a bibliográfiai adatokból nem derül ki; csak valamilyen recenzióból, vagy éppen csak autopszia útján értesülhet róla. Egy magyar egyetemi hallgató disszertációja valamely külföldi egyetemen, csak akkor árulja el hungarikum mivoltát, ha a bibliográfiai leírás a név mellett a Hungarus vagy Transsylvanus eredetet is jelzi, vagy ha kézbe vehetjük a füzetkét magát és láthatjuk belőle, az ellatinosított vezetéknév mellett magyarországi származásra utaló jelző van. Még inkább ez a helyzet például az új baccalaureust, az újonnan avatott doktort ünneplő költemények magyar szerzőivel, akiket a külföldi bibliográfiai leírások sosem említenek. Nem könnyebb a gyarapító könyvtáros helyzete a kurrens megjelenésű külföldi anyaggal sem. A szűkebb szakmán kívül csak ő tudhatja, feltéve, hogy jól ismeri területét: Georges Devereux vagy Claude d'Acy, Edith Brück vagy Angelo Brelich műveit hungarikumként gyűjtenünk illik. (Mint ahogy valaha elődeink tudták, hogy pl. Kari Beck Baja szülötte volt, s munkásságát, amely a német irodalom része, magyar motívumok és a magyar irodalommal való eleven kapcsolat szövi át, de ez az ismeret ma már csak az irodalomtörténészek tudatában él, meg az OSZK-t gyarapító könyvtároséban kell, hogy éljen.) A tartalmi hungarikumok meg éppenséggel rangrejtve bújnak meg a dokumentumok lapjain, leleplezésüket semmiféle magyar szerzői kataszter, semmiféle kollektív névmemória nem segítheti elő. A magyar érdekű tartalom elárulója csupán a recenzió, vagy — elmúlt idők kiadványai esetében elsősorban — az autopszia lehet. A párduc lakomája címet olvasva aligha gondolhatunk arra, hogy Alfred Redl osztrák—magyar vezérkari tiszt biográfiáját fedi,

40 aki röviddel az első világháború kitörése előtt szolgáltatta ki az Antantnak a monarchia legtitkosabb haditerveit. A 349 nap*

1 jelentésű cím is csak annak veti fel a tartalmi magyar vonatkozás lehetőségét, aki elgondolkodik az alcímen, amely 1956. október 22-vel indítja e napokat. A személyi hungarikumok tekintetében a gépi memória majd segíthet, de a sokoldalú tájékozottság lesz mindig a gyarapító legfőbb segédeszköze. Halmozódás. Előfordul — nem is ritkán —, hogy egy-egy kiadványban több ,,fehér folf'-típus kereszteződik. A gyarapító könyvtárosban ilyenkor rögtön gyanúnak kell ébrednie: nem állományunkból hiányzó címre bukkant-e ? Egy 18. századi „törpe" könyv, amely nemcsak régi, nemcsak picike, de ráadásul szinte biztos, hogy imakönyv (mert ezek készültek zsebben hordható méretűnek) vagy egy naptár, amely régi, periodikus és használatban elnyűtt mivolta miatt háromszorosan ritka, ha felbukkan valahol, feltétlenül gondos hasonlítást igényel, mert nagy valószínűséggel hiányt pótol. Egy 1848-ban vagy 1849-ben megjelent ponyva, amely valamely dicsőséges csatáról tudósít, olyan ritka mint a fehér holló (vagy még annál 40. Asprey, Robert: The panther's feast. New York 1959, Putnam. 41. Verdier, Daniel: 349 jours (22 octobre 1956 — 4 octobre 1957). Paris 1976, Les Editeurs Francais Réunis. 240