AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai

olvashatjuk, hogy „571 nyomda fejtett ki rendeltetésének megfelelő működést... 138 pedig tudatosan törvénysértést követett el, noha valamennyit körlevélben figyelmeztettem a törvény utasításaira. Jellemző, hogy 362 reklamációnkra csak 15 nyomda felelt."

21 Dezsényi Béla a Könyvtár hatósági funkcióiról íi ^a említi, hogy az 1920-as évek elején ,,A műtárgyak kivitelének megtiltásáról" szóló miniszterelnöki rendelet alapján a könyvkiviteli ügyek ellenőrzését gyakorolva „a lagymatag kötelespéldányszolgáltatás ellenőrzésére" nyílt lehetőség.

22 Másutt — ugyancsak az ő kutatásai nyomán — arról olvashatunk, hogy csak 1920-ban 379 db olyan kiadványt gyűjtött be a Könyvtár a kiviteli engedélyek kapcsán, amelyből kötelespéldány nem érkezett be.

23 Mindez fokozottan áll az amúgy is hiányos 1897 előtti időszakra, amikor még hivatalos nyomdakönyvet sem kellett vezetni, sőt vidéken még a nyomda létezéséről sem kellett tudomást szereznie a Könyvtárnak, nemhogy termékeiről. ,,Az akkori kedélyes közigazgatási viszonyaink mellett egy esztendő múltán gondoltam az iparengedély kiváltására, amikor nyugodtan nevemre szólhatott a certifikátum és a köteles törvényszéki bejegyzésre negyedszázaddal később: hiteligényeim egyre való fokozódása által kényszerítve" — írja emlékezéseiben az egyik legnagyobb vidéki nyomdász, Kner Izidor.

24 A külföldön megjelent magyar nyelvű nyomtatványok természetszerűen a vidéki megjelenésűeknél is rosszabb arányban találhatók meg az Országos Széchényi Könyvtár állományában, ahogy ezt kis statisztikánk is mutatta. Nem csupán a távolság volt ennek oka, hiszen az sok esetben (pl. Bécs vagy Zágráb) kisebb volt, mint Magyarország sok távoli városkájánál, hanem mert a kötelező beszolgáltatás külföldi előállítókra nem vonatkozhatott. A kötelespéldány-törvény ugyan — mint láttuk — a külföldön előállított, de hazai kiadó által kiadott nyomdatermékekre tartalmazott előírásokat, azonban ezeket — a jelek szerint — nem igen tartották be. Az „igazi külföldön" nyomott könyvek közül pedig oly sokat nem tudott beszerezni a Könyvtár, hogy a törvény tárgyalásakor Thaly Kálmán szükségesnek látta annak a javaslatnak felvetését: az „itteni elárusítási jogot" kívánná „ahhoz kötni, hogy legalább egy árva példányt a Nemzeti Múzeum sz ámára bekövetelj ünk''.

25 Minél távolabb esik földrajzilag egy-egy nyomdahely, kiadó, vagy minél kevesebb kulturális-gazdasági kapcsolata volt (és van) hazánknak egy országgal, az ott publikált magyar érdekű művek megléte gyűjteményünkben annál kevésbé valószínű. így volt ez a múltban, de így van ma is: Törökország vagy Japán, Spanyolország vagy Portugália, a skandináv államok, s termesztésen a 19. század elejéig Anglia egyként ebbe a „földrajzi fehér folt"-ba tartoznak, már ami magyar vonatkozású könyvkiadásukat illeti. Ma annyival jobb csupán a helyzet, hogy a megjelenésről többnyire értesülünk, csak éppen a könyveket nem sikerül minden esetben meghozatnunk. 21. Magyar Könyvészet 1936. Bp. 1939. IX. 1. (Fitz József bevezetője.) 22. Dezsényi Béla: Szervezet, ügyvitel és igazgatás az OSZK-ban a Horthy-korszak idején. = OSZK Évkönyv 1967. 171. 1. 23. Dezsényi Béla: Fejezetek.. . = OSZK Évkönyv 1968-69. 141. 1. 24. Kner Izidor: Fél évszázad mezsgyéjén. 1882 — 1932. Gyoma 1831. 8. 1. 25. M. Ksz. 1897. 383. 1. 230