AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos tevékenysége 1945—1974 (Tervek és eredmények)

mellett a következő években egyes gyűjteményrészek tartalmi feltárására is kapott néhány dolgozó kutatóidőt. A hatvanas évek végén erősödött meg az érdeklődés a nyomdászattörténeti kérdések iránt, és ezek a hetvenes években egyre erősödő tendenciát mutattak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy tárgyalt korszakunk végére kialakultak a ma is leginkább művelt könyvtörténeti kutatási területek. Az előbbiek alapján meg lehet állapítani, hogy a széles értelemben vett könyvtörténeti kutatások a Nemzeti Könyvtár alaptevékenységével a legszorosabban összefüggenek, és a könyvtár fő feladatainak kiszélesítését, elmélyítését eredményezik. Azt is le kell szögezni, hogy ezek a kutatások — kevés kivételtől eltekintve — igen színvonalasak és sikeresek voltak. Mégpedig nem csupán a már elismert kutatók, hanem a fiatalok szintjén is, akik ebben az időszakban még első munkáikkal jelentkeztek. Nehéz ma igazságos névsorban kiemelni az együttesből a legjobbakat, ezért itt csak néhány kiemelt, és országosan, sőt nemzetközileg is elismert kutatásra utalunk. Irástörténeti területen Csapodi Csabánénak a korvinascriptoroknak a könyvtár egésze szempontjából való összehasonlító és elemző vizsgálatai úttörő jelentőségűek, de nem kevésbé fontosak a Corvina-könyvtárra vonatkozó másirányú kutatásai sem. Kodikológiai vonatkozásban mellette Vízkelety András tevékenysége emelkedik ki. Az ősnyomtatványkutatásban Soltész Zoltánné szerzett munkásságával elismerést, míg a régi magyar könyvekkel (elsősorban a 16. századi kiadványokkal) való foglalkozásban Borsa Gedeon, Fazakas József és Soltész Zoltánné munkássága kimagasló jelentőségű. A sajtótörténetet Dezsényi Béla neve fémjelzi, a baloldali és emigrációs sajtó területén Markovits Györgyi végzett alapfeltárást, nevéhez fűződnek az emigrációs irodalomra és az újabb cenzúratörténetre vonatkozó kutatások is. De ha megnézzük az Évkönyv, illetve a Magyar Könyvszemle, de még a külföldi kiadványok (pl. Gutenberg Jahrbuch) tanulmányait, azt tapasztaljuk, hogy a kutatók és kutatások skálája a felsoroltnál lényegesen szélesebb és egyre inkább differenciálódik.

2033 A könyvtár munkatársai folytatták az OSZK egyes állományrészeinek tudományos feltárását, illetve közreműködtek fakszimile kiadások létrehozásában. A Képes Krónika 1964-ben megjelent hasonmás kiadásában (Bp. Magyar Helikon, 208. 1.) Csapodinó Gárdonyi Klára tanulmánya foglalkozik a Krónika miniatúráival, és az ő révén része volt a könyvtárnak a Bibliotheca Gorviniana c. UNESCO támogatással létrejött kiadvány összeállításában (Bp. Magyar Helikon 1967. 335 1.). Busa Margit, Borsa Gedeon, Fallenbüchl Zoltán, Illyés Katalin a Magyar Könyvszemle hasábjain mutatták be a gyűjtemény egy-egy értékes darabját. Murányi Róbert Árpád: Néhány ismeretlen bártfai nyomtatványról írt e folyóiratban (1971: 68 — 71. 1.), míg Kecskeméti István: Kodály Zoltán egy ifjúkori kompozíciójának ismeretlen kéziratát dolgozta fel nagyobb tanulmányában. (1972: 251 — 203a Cak mintegy „ízelítőként" említünk néhány nevet az Évkönyv 1974-ig megjelent kötetei alapján: Borsa Gedeon, Csapodi Csabáné, Fallenbühl Zoltán, Fazakas József, Markovits Györgyi, Miklóssy János, Soltész Zoltánné, Windisch Éva, Wix György né. 204