AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

I. Az OSZK 1979-ben - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1979-ben

A nem magyar vonatkozású művek közül tudománytörténeti szempontból jelentős gyarapodás a hadvezéri képességeivel elsősorban Itáliában és Németalföldön híressé vált Lelio Brancaccio Delia nova disciplina et vera arte militare című munkájának szép Aldina kiadása (Venezia, 1585.), valamint Alonso Tostado-nak a későközépkori polihisztorok egyikének több ritka műve. A 16. századi nyelvoktatás fontos segédkönyveiként tartják számon azokat a bilinguis-kiadásokat, amelyekből most egy francia—latin Terentiuskötetet (Les six comedies. Paris, 1572.), valamint egy görög—latin Aisopos Fabulae-kiadást (Tübingae, 1546.) sikerült megszereznünk. A természettudományos ismeretek fejlődését dokumentálja több Aristoteles-kiadás: De natura libri 8. (Parisiis, 1562.), De coelo libri 4 (Parisiis, 1562.), De mundo (Parisiis, 1563.), Meteorologicorum libri 4. (Parisiis, 1562.) Szótárirodalmunk újabb gyarapodása az ismert, többnyelvű Calepinuskiadáson (Basileae, 1538.) kívül Johannes Scapula Lexicon Oraecolatinumának Henricus Stephanus-féle átdolgozása (Genéve, 1598.) Petrus Dasypodius Dictionarium Latinobohemicum et Bohemicolatinum-ja, (Olomucii, 1560—62.). A helyesírás egységesítését szolgáló korai művek egyike az ifjabb Aldus Manutius Orthographiae raíio-ja (Venetiis, 1561.). A geográfiai és kartográfiai tudománytörténeti kutatásokhoz értékes gyarapodás Ptolemaios több munkája (Opera, Basel, 1541. Geographia. Venezia, 1598.). Jelentős építészettörténeti mű Vitrivius De architectural (Lugduni, 1552.), valamint Sebastiano Serlio Tutte opere d'architettura című kötete (Venetia, 1584.). Az orvostudomány elméleti és gyakorlati, népszerű művei közül említést érdemel Galenos Opera-ja, (Venetiis, 1544.), a Regimen sanitatis címszó alatt ismert szakkönyv több változata (Francoforti, 1559. Venetiis, 1587.), Walter Ryff: Practicierbüchlin bewerter Leibartzney (Frankfort am Meyn, 1574.), Franciscus Valleriola Loci medicináé communes-e (Venetiis, 1563.). A világ megismerésének fokozódó vágyáról és lehetőségeiről tájékoztatnak újabb útikönyveink: Franciscus Schottus Itinerarium Italiae-ja, (Antverpiae, 1600.), valamint Jan Huygen van Linschotten keletindiai utazásának beszámolói (T'Amstelredam, 1596.). Végül nyomdatörténeti szempontból és ritkasága miatt egyaránt figyelmet érdemel a csupán nyolc évig működő Thierhaupten-i bencés kolostor nyomdájának néhány terméke, köztük az egykori Márton-napi népszokást értelmező munka, Melchior de Fabris Von der Martins Gans című prédikációja (1595.) Az újabbkori nyomtatványok között is számos ritkaságnak számító hazai, ill. külföldi hungarikum van, pl. az id. Wesselényi Miklós Elein való megtérésének gyümöltse c. miniatűr könyve 1773-ból (megj. Kolozsvárt), Czeglédi István, Losonczi István, Pien Ignaz 18. században megjelent művei, Born Ignác, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán, Petőfi Sándor külföldön megjelent művei. Kiemelkedő érdekességű új szerzemény Miguel Serveto Ghristianismi restitutio (Nürnberg, 1553.) c. művének 1790-es reprintje, R. Descartes Discours de la méthode-jának első kiadása (Leyden, 1637.) és Martinovits Ignác Physiologische Bemerkungen über den Menschen (St. Petersburg 1787.) c. munkája. Az egyéb ritkaságok közül megemlítjük a Koppi Károly könyvtárából származó N. Cabeo Philosophia magnetica in qua magnetis natura penitis explicatur (Ferrara 1629.) c. művét, a Sárváry 12