AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Könyvtáros pályák és sorsok (Honti János, Hevesi András, Sárkány Oszkár)

Bóka —, melyekben életútjukról szinte semmi sem található. Enélkül pedig sem az emberi, sem az alkotói kép nem lehet teljes. Éppúgy vonatkozik ez tudós könyvtárosaink munkásságára is: életük és könyvtárosi pályájuk eseményeit — ami reánk tartozik — nekünk kell feltárni, hogy a róluk alkotott vélemény teljesebbé, sokoldalúbbá váljék. HONTI JÁNOS Budapesten született, 1910. október 19-én. Apja ismert tudós és tanár volt: Honti Rezső, nyelvész és műfordító. Honti János középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, s 1928-ban érettségizett a Toldy Ferenc reáliskolában. A folklorisztika és összehasonlító mesekutatás területén már középiskolai diákként országhatárainkat túlszárnyaló hírnévre tett szert: 1928 tavaszán megbízást kapott a Finn Tudományos Akadémiától a magyar mesék típusrendszerének kidolgozására. Műve (

Verzeichnis der publizierten ungarischen Volksmärchen) 18 éves korában Helsinkiben jelent meg a híres nemzetközi folklór sorozat, a Folklore Fellows Communications 81. számaként. Középiskolai tanulmányainak befejeztével — a családi hagyományokhoz híven — a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be, hogy nyelvészeti és néprajzi tanulmányokat folytasson. 1931-ben — egyetemi hallgató korában — már a második önálló műve jelent meg a fent idézett FFC sorozatban. 1932-ben doktorált, majd a következő évben tanári oklevelet szerzett. Már egyetemi hallgató korában kapcsolatba került a Magyar Nemzeti Múzeummal: az 1930-as évek elején önkéntes gyakornokként dolgozott a múzeum néprajzi tárában. 1933 és 1935 között óraadó helyettes tanárként német és angol nyelvet és irodalmat oktatott több pesti iskolában, leghosszabb ideig a jónevű Madách Imre gimnáziumban. Közben négy hónapot Párizsban töltött tanulmányúton. A tanítás — bár ezt is becsülettel, szorgalommal végezte — azért nem elégítette ki, mert tudományának akart élni, könyvek és folyóiratok között kutatni. Szerencséjére a fiatal tanárt útja Fitz Józsefhez, az OSZK főigazgatójához vitte, aki mindig egyengette a fiatal tehetséges tudósok — és várhatóan lelkiismeretes, jó könyvtárosok — pályáját, s 1935-ben tanári beosztásának meghagyása mellett próbaszolgálatos díjtalan gyakornokként alkalmazta a Széchényi Könyvtárban. A főigazgató 1936. február 18-án

6 fölterjesztéssel fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Hivatalos kérése az volt, hogy mivel Honti János két foglalkozása közül csak az egyiket láthatja el sikeresen, óraadó helyettes tanári beosztásának megtartása mellett szolgálattételre az OSZK-ba osztassék be.

7 „Tekintettel arra, hogy eddigi könyvtári próbaszolgálata alatt — írta Fitz József — a rábízott katalogizálási munkálatokban kellő szorgalmat, érdeklődést és hozzáértést tanúsított, kérelmét pártolom és a könyvtárunkhoz való időleges beosztását javasolom." 6. 84/1936. OSZK Irattár. 7. Ezt a megoldási formát — érvekkel kellően alátámasztott esetekben — azokban az években néha igénybe vették. Egyébként az „óraadó helyettes tanár" díjazásban valamivel többet kapott, mint az ÄDOB-os alkalmazott. 125