AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Petőfi Sándor és a magyar irodalmi múlt („Széphalmon" c. versének értelmezése)

En voltam ott, (jambikus lüktetésű) láttam a pusztulás és feledés (szintén rejtett időmérték) legsz ívsz aggat óbb, legelkeserítőbb képét (trochaikus sor) és letérdeltem a sírra _w_ j — ^^ j — ^ és már fölemeltem a kezem, — — / v-~-— / ^— / w^ hogy megesküdjem. . . A prózát alig rejtve szövi át az ütemekre, méghozzá jórészt az időmértékes ütemekre tagolódás igénye. Mindez az indulati elemek hangsúlyozásának, a lírai-érzelmi mozzanatok érvényesülésének szolgálatában áll. Itt, az eskü drámai pillanatában szakítja meg mondatát a költő, három ponttal. . . Hogy a bekezdés befejezéséül, mintegy vívódásait, tépelődését dokumentálandó, ellentmondásokkal teli betetőzését adja gondolatainak, az ,,és mégis" halvány lehetőségét megcsillantsa: ,,ekkor szerencsémre vagy szerencsétlenségemre megfogott jó vagy rossz angyalom, és elvezetett onnan, minekelőtte kimondtam volna az esküt." Az úti leveles a, Széphalmon

11 c. vers indítékában, végkicsengésében szinte azonos, motívumaiban azonban különböző, csupán a külső tényekben találunk egyezést. A költemény hangja keserűbb, fájdalmasabb, ironikusabb, jobban tapad VACHOTT és ERDÉLYI beszámolóihoz, és nincs feloldása, a fájdalom reménytelensége csendül ki a költeményből. Az Életképekben megjelent közlésből — jellemzően — hiányzik a vers 56—57. sora, a KAZINCZY börtönfogságát idéző mondat, a cenzúra miatt. A kéziratban egyébként kevés a változtatás. Az 1. sorban a hálátalanság bővült nemzet-hálátalanság-gá, pontosabbá és erőteljesebbé téve az indítást. Feltűnő, hogy a vers oknyomozó jellegű, a miértek, mertek, azértek egymásutánja. Ennek ellenére nem logikai láncokat alkotnak a mondatok, egybefűződésüket indulati-érzelmi kapcsok szolgálják, a szándékoltan hamis következtetések az irónia érvényesülését segítik, s némely vonatkozásban Az őrült-höz hasonló verssé teszik. Ez a vers is a rapszódia jellegzetességeit mutatja, csapongása azonban fegyelmezettebb, verselése visszafojtottabb, visszafogottabb. Jelzői, hasonlatai, szóképei merészek, a verssorok váltakozása a kedély hullámzását követi. A költemény fölépítését vizsgálva lesz mindez érthetővé. Az indulatos megszólítás, melyet fokoz az összetett szavak expresszivitása, már jelzi, hogy az érzelmek szétfeszítik a szabályos verskeretet (ahogy az úti levél indulatai is versszerűen sűrűsödtek össze); iszonyú energia szorult az összetett szavakba: nemzet-hálátalanság, nemzet-szógyen (itt az előtagként használt ,,nemzet" szó mértéket is kifejez), amely csak „égbekiáltó" lehet, és amelyre a ,,Káin-bélyeg" minősítés illik. Az összetett szavak vad hangulata készíti elő a vers tárgyát, a helyszínt megnevező szót, amely a keserűvé torzult ,,oh" indulatszóval alaphangot ad. A következő kérdések fájdalmasságát a válasz teljesíti ki. A zarándoklás az úti levélből került ide (annak orientalizmusára is utal), a keserűség pohara az evangéliumokat idézi, a múzsák tanyája az antik mitológiai elemekkel átszőtt költészetet. Mindez a fennköltség, líraiság a valóság néhány mozzanatával paroli. A vers első megjelenése: Életképek 1847. 433. A kézirat az OSZK kézirattárában található. 459