AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

Fügedi Péterné: Goriupp Alisz 1894—1979

a pályakezdést nemcsak egyéni megélhetési gondok nehezítették, súlyos helyzetben volt maga a Könyvtár, mindenek előtt a Hírlaposztály is. Mind a hivatali, mind a raktárhelyiségek túlzsúfoltak, rosszul világítottak voltak (a villanyvilágítást csak 1927-ben vezették be). Mivel a háború kitörésével a hírlapok köttetésének lehetősége megszűnt, a hírlapok és folyóiratok rend3zetlenül, halmokba rakva hevertek, penészedtek a raktárak padlóján. E válságos helyzetre jellemző adat, hogy a hírlapok 30%-a teljesen feldolgozatlan volt. A Könyvtár vezetősége a 10 éves restancia felszámolására 1923-ban újra megindította a hírlapok köttetését. Goriupp Alisz e nagy munkának szinte minden fázisában részt vett: évről évre a hírlapkötetek ezreit készítette elő kötésre; majd a köttetési keret egyre szűkösebbé válása miatt a kevésbé használt vidéki lapokat kötés helyett védőtáblákkal látta el; selejtezett, illetve a csonka évfolyamok kiegészítéséhez hiány jegyzékeket állított össze; a kötésről visszaérkezett anyagot ellenőrizte, bélyegezte, beszámozta, elkészítette kartotéklapjaikat és megszervezte egyelőre ideiglenes elhelyezésüket „összetákolt" állványokon. Alaposságával, megbízhatóságával már fiatalon elnyerte környezete megbecsülését. Tekintélyére jellemző, hogy még harmincéves sem volt, de a Könyvtár munkatársai nevében ő búcsúztatta a nyugdíjba vonuló Kereszty Istvánt (Magyar Könyvszemle 30. köt. 1923. p. 157 — 158.) és a budapesti egyetemre professzornak kinevezett Bajza Józsefet is (Magyar Könyvszemle 30. köt. 1923. p. 277.). Kemény háromévi előkészítés után 1926. szeptember 15-én kezdődött meg a Hírlaptár anyagának átköltöztetése a Festetich-palotából a Nemzeti Múzeum épületében felszabadított és 1927-ben vasállványozott új raktárhelyiségekbe. 1262 m

2 hírlapanyagot rendeztek át (háromszorosan!), közben leválasztották a duplumokat, elkülönítették a kurrens évfolyamokat és kiválasztották a kézikönyvtár anyagát is. A vállalkozás záróakkordjaként, 1927. november 17-én megtörtént az áttérés a numerus currens szerinti beszámozási rendszerre és megkezdték a katalóguskonzekvenciák végrehajtását is. A sokévi mechanikus, gyakran tisztán fizikai munka végre egy nagy eredményben összegződött: a használhatatlanul heverő és pusztuló magyar hírlapanyag a kutatás számára hozzáférhetővé vált. E nagy feladatnak Goriupp Alisz nemcsak fáradhatatlan szorgalmú résztvevője volt: 1923-ban megbízást kapott a periodikumok új katalogizálási szabályzatának kidolgozására és 1924-ben már az általa kidolgozott elvek szerint indult meg a feldolgozás. Az anyag átrendezése, új felállítása a fiatal könyvtáros szervezőkészségének első nagy erőpróbáját jelentette. A Könyvtár 1923. évi jelentése így értékeli munkáját: ,,Az egész nagy munkálatot dr. Goriupp Alisz irányította kitűnő szakértelemmel és nagy buzgalommal ..." (Magyar Könyvszemle 31. köt. 1924. p. 111.). Goriupp Alisz 1921-ben és 1924—25-ben még publikált néhány recenziót a „Magyar Nyelv"-ben és a „Körösi Csorna Archivum"-ban, nyelvtudományi ambícióit azonban egyre inkább háttérbe szorították a könyvtári és bibliográfiai témák. A 20-as években feladatai közé tartozott a XVIII. századi magyar periodikumok és a szabadságharc idején megjelent hírlapok gondozása, valamint az ún. proletárgyűjtemény feldolgozása is. E munkáinak melléktermékeként értékes bibliográfiai összeállításokat jelentetett meg. Id. Szinnyei József „Hírlapirodalmunk 1948—49-ben" c. bibliográfiájának 8