AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió átdolgozásai

66a—

с ábrák. További tréfás hirdetés a csízióról BARTAi/rrsnál méltó. Igen érzékletesen mutatja ugyanis azt a változást, amely a csízió átalakításával párhuzamosan e század elejére annak olvasóközönsége összetételében is beállott. A hagyományos csízió, valamint ennek átdolgozásai korábban szinte kizárólag a parasztság érdeklődését tartották szem előtt. BARTALITS azonban világosan felismerte, hogy a földművesek mellett kiadványainak vásárlói között egyre nagyobb a fontossága — különösen a fővárosban — a számszerűleg is egyre jelentősebb új osztálynak, az ipari munkásságnak. A BARTALTis-cég telephelyének megválasztásánál is szemmel láthatólag követte igénytelen, de olcsó kiadványainak legfőbb vásárlóit. Működése első éveiben, 1867-ig Pest belvárosában a Lipót utca 5. sz. alatt vagyis a mai Váci utca déli felében, majd 1868-ban az ugyancsak belvárosi Sebestyén tér 2. sz. alatt dolgozott.

69

1870-ben a nyomda valamivel kijjebb, a Józsefvárosban ütötte fel sátorfáját az akkori Ötpacsirta utca 5. szám alatt. Ráadásul a kiadványokon BARTALITS Imre neve mellett szerepelt a „saját háza" megjelölés is, amely 1874-től azután eltűnt. A nyomda maga azonban maradt ugyanott. Az ötpacsirta utcát 1875-től Eszterházy-nak hívták (1880tól pedig a 12. sz. ház), ma Puskin nevét viseli. 1893-ban — rövid időre — 69. Ez a tér, amelyet — többek között — Búza-piacnak is hívtak, az Erzsébet-híd építése során eltűnt. Egykor, a mai Molnár és Irányi utca találkozásánál helyezkedett el. 528