AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió átdolgozásai

,,Emléksorok", „Adomatár". Erősen megrövidült két fejezet (X., XII.) és átdolgozást nyert két további (XX., XXII.). Máshol kimaradtak a latin sorok és szavak (XVI—

XVIII.), ill. az érvágásról szóló mondatok (XVI.). Mindezek a változtatások egyértelműen azt mutatják, hogy a szerkesztő a három évtized alatt már leginkább elfogadhatatlan babonává süllyedt vagy érthetetlenné vált részeket hagyta el. Szándéka egyértelműen a korszerűsítés volt. A betoldások is hasonló jellegűek, elég ha itt csak a 31. fejezetet befejező bekezdésre gondolunk, amely az ,, arcisme "-nek a külső alapján történő jellemmagyarázatával szemben a nevelés hatását emelte ki. Az átalakítás során azonban a szerkesztő nem nyúlt mélyebben bele az első kiadásból átvett szövegrészekbe, jóllehet azokban még akadt volna modernizálni való a 20. század elején. Feltűnő a korábbi beosztás jelentős átcsoportosítása a már említett, újonnan kialakított főrészekbe. Ezek némi, ha nem is tökéletes, logikai rendet teremtettek a korábbihoz képest. Különösen érdekes a harmadik főrész kialakításának szempontja, amelyet a címe is elárul: ,,A hajdani csíziók néhány cikkelye vagyis oly dolgok, amelyeket azelőtt hittek" (151.1.). Ez nyomatékosan megerősíti az előzőekben tett megállapítást a szerkesztő enyhén kritikus szellemű, korszerűsítésre törekvő szándékára vonatkozólag. Ráadásul az így megtartott részek is sorra a korábbinak lerövidített változatai. A korabeli igényekhez alkalmazkodtak az új szövegrészek is,

38 amelyek természettudományos, mezőgazdasági és szórakoztató jellegűek. Az 1904. évi BARTALiTS-féle kiadvány illusztrációinak többsége megegyezik az 1874. éviben találhatókkal. Ilyen a címlap díszítése (1. ábra), az öröknaptár (5—18. 1.) csillagképei (3—6., 8—15. ábra), az éjjeli holdfény hosszát mutató tábla (44.1. — 23. ábra), három bolygó metszete

39 (158.1. — 17. ábra; 160. 1. — 19. ábra; 162. 1. — 21. ábra), a megismételt 12 csillagkép (164—168.1. — 3 — 6., 8 — 15. ábra) és a két tenyeret ábrázoló illusztráció (168 — 169. 1. — 28—29. ábra). A hagyományos csízióból átörökített szövegrészekhez tartozó képek egy része azonban más, az 1904. évi BARTALiTS-kiadásban, mint az elsőben, ül. teljesen új. Részben újak a bolygók képei. Ezek közül három feltehetően azonos sorozatból származik. A lekerekített téglányalakú, keret nélküli metszetek alapja sűrűn vízszintes sávozású. Az egyedülálló módon fekvő alak Merkur (157. 1.) mérete 60X69 mm (30. ábra), a Marsé (159. 1.) 78X61 mm (31. ábra) és a Holdé (163.1.) 75 X 67 mm (32. ábra). Ezzel szemben Saturnus (161. 1.) azzal, hogy nincs sávozott alapozása közelebb áll a régi kiadásból megismert bolygósorozathoz, de attól 74X66 mm méretével mégis világosan elkülönül (33. ábra). Mind a négy kép ábrázolási módja megegyezik az első kiadásban láthatóval, de míg „Mercur" ós „A Hold" testtartásában is azonos a korábbival, ,,Mars" és „Saturnus" tükörképét mutatja annak. Bár a másik Merkur-kép is egyértelműen a hagyományos csízióra utal, de elhelyezése mint illusztráció (82. 1.) nem a szöveghez igazodik, hanem inkább csak helytöltő szerepe van. A 70 X 48 mm keretbe zárt metszet igen 38. 27., 28., 42., 43., 49. fejezet, „Találós kérdések", „Emléksorok", „Dalok", „Adomák". 39. „Venus — Jupiter — A Nap." 508