AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Petőfi Sándor és a magyar irodalmi múlt („Széphalmon" c. versének értelmezése)

kifejezésmódot igényel, mértéktartást, biztos egyensúlyérzéket. A különböző szótagszámú sorok csapongását a jambusok fegyelmezik, de azért a rapszódia-jellegen nem változtatnak. A jambusok az esztendő egyéb politikai-gondolati költeményeit idézik. A Széphalmon versformája a maga kötetlenségében jó kifejezője a töprengésnek, a merengésnek, a fölháborodásnak. PETŐFI éppen ezért ügyel jambusaira, pl. kihasználja a kor ingadozását a sűrű, sűrű, sűrű szó használatában. Minthogy itt a sűrűn szükséges a jambusi sorhoz, ezt írja le. Ugyanígy Az Apostolban váltogatja a gyűrű megfelelő alakjait. A jambusi sor alkotásában nem merev, nem tesz engedményt a kifejezés rovására. A 14—15. sor például még az első közlésben így állt: „Melyben Kazinczy Élt s kilehelte tiszta lelkét." Végső formájában így alakult ez a két sor: „Melyben Kazinczy Ferenc Élt s kilehelte tiszta lelkét." A jambusi zárlat anapaestusszá oldódott, de a teljes név inkább ad magasztos kicsengést a sornak, inkább fejezi ki a tiszteletet a széphalmi mester iránt. A 77 soros költemény igyekszik elkerülni a jambusok egyhangúságát. A költő többféleképpen ritmizálható verssorokkal is biztosítja a változatosságot. Feltehetőleg PETŐFI leleménye az adonisi sorfajtát a ditrochaeusszal (vagy a második epitritusszal) párosító sor, amelynek metszete az ötödik szótag után van: Égbekiáltó némasága — ~~ / / / — ~— ^ / Élt s kilehelte tiszta lelkét — — / / / — / Elvadulának a gyümölcsfák — —^ / — ~ / / —>•* / Másutt ütemelőzőre és daktilusi, másképp ütemezve anapaestusi sorra bukkanunk: A nemzetiségnek ügyét: ^ / — ^^ / —s-~ / — / Vagy: — / / / Egy helyen pedig choriambusi sort lelünk: A keserűség poharából: —-~— j —>-~— j — j Más ritmizálás szerint ütemelőző és két ionicus a minore: A keserűség poharából: — / •— / <-~ / Számokban kifejezve: a 77 soros költeményből 72 sort szinte fenntartás nélkül nevezhetünk jambusinak, mindössze 5 sor más mértékű. Viszont a jambusi sorok ritkán állnak csak jambusból, nem simává csiszoltán gördülnek tehát előre, hanem szinte úgy — majdnem tagolatlanságukban —, ahogy a keserves élmény papírra kényszerítette őket. 30* 467