AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

elején, RUDOLF császár uralkodásának végén a tizenötéves háború korszakában készült, s ebben az atlaszban csak kései reprodukció. Ezen a mintegy 1:15 000 000 mértékarányú térképen Magyarországnak, Erdély és Horvátország nélkül — ezek különálló országokként vannak jelezve — mintegy 6 cm

2-nyi terület jutott. Ezen a kis területen a térkép mégis 28 várat és várost tüntet fel. Felsorolásuk érdemesnek tűnik, mert látható belőle, melyek voltak a legismertebb és a külföldiek számára legfontosabbnak tartott magyarországi helységek. Eredeti ortográfiával a következő város és várnevek találhatók a térképen: Presburg (Pozsony); Leutse (Lőcse); Dyrn (Tyrnavia = Nagyszombat); Owar (Magyaróvár); Eperies; Ungwar; Kaseh (Kassa); Vacia (Vác); Tokay; Komar (Komárom); Gran (Esztergom); Rab (Raab = Győr); Papotz (nem Pápócz, hanem Pápa, a megfelelő helyen feltüntetve); Sarwar; Alba regalis (Székesfehérvár); Zyget (Szigetvár); Buda; Pest; Zygetfro (Szigetfő, elhelyezése a térképen Szekszárd táján van); Bát (Bátaszék vagy Bács; a térképen a Duna mellett, a kettő között elhelyezve); Zolnok; Kiswarda, Segedinum (Szeged); Chianad (Csanád); Orozlan (Oroszlámos, egykor jelentős helység Torontál vármegyében); Temeswar; Sarló (Siklós táján jelezve, a Dráva közelében); Teutoburg (a BLAEut megelőző térképen is többször szerepel, Teutoburg vagy Erdewdy néven: a Dráva-torkolat közelében a Dunánál: Erdőd, a középkorban jelentős vár, az első világháború előtt kisközség). Egy-két tévedéstől eltekintve a városok lokalizálása pontosnak mondható. Ha a kartográfiai generalizálás — akkor még diszciplínaként nem létező, de gyakorolt — módszerét tekintjük, a főbb helységek kiemelése általában jónak mondható, bár néhány jelentős város (pl. Pécs, Nagyvárad) kimaradt. Európa általános leírása után északról délkelet felé haladva következik az észak- és kelet-európai országok, illetve tartományok bemutatása. Az első kötetben még Norvégia és Dánia kapott helyet. Kitűnnek a térképlapok közöt

+ a hollandi kereskedelmi hajósoktól sűrűn látogatott schleswigi partvidékekről készített térképek. Az elhomokosodott és a megfeneklés veszélye nélkül jól járható vízi utak feltüntetése jelentős gyakorlati haszonnal kecsegtetett, mert fokozta az atlasz kelendőségét az északi- és keleti-tengeri kereskedelmi vállalkozó patríciusok körében, amit csak fokoz az, hogy e térképlapokon melléktérképekként megtalálhatók a fontosabb kikötővárosok alaprajzai is. Dánia ismertetésénél részletesen foglalkozik az atlasz Hven szigetével és az Urianienborggal, TYCHO da Brache ottani híres obszervatóriumával. Ezt az obszervatóriumot, annak csillagászati műszereit rézmetszetben, színezett lapokon mutatja be. Megragadva az alkalmat, ebben a fejezetben a csillagászat kérdéseivel is bőven foglalkozik a szerző. A fejezet még Willem BLAETT munkája: a Hven szigetről készített térképet egyik legkorábbi és egészen bizonyosan saját kezétől származó műnek tartja a szakirodalom. Itt kell kitérni a BLAEtr-atlasz térképeinek és más illusztratív anyagának külső kiállítására. BLAETT atlaszkiadásai nem mind jelentek meg színezett kivitelben. Az Országos Széchényi Könyvtár 1662. évi példánya rendkívül szép kiállítású, igen finoman színezett. Amennyire e sorok írója előtt ismert, ebből a kiadásból általában színezett térképekkel díszített példányok ismeretesek: valószínű, hogy BLAETT ezt reprezentatív díszkiadásnak 362