AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Komjáthy Miklósné: A retrospektív nemzeti bibliográfia történetéhez (Az 1921 1944. és az 1945—1960. évek könyvészete)

több szerző használt (Pl. Ariane B. B. = Bak Béla Sándor; Nagy Dániel; Szirmay Julianna) vagy ha egy szerző egy időben több alkalmi álnéven írt. (Pl. Bechinger E.; Beck B.; Beck E.; Beck Ernest; Beck Ernst; Benfors E. G.; Boyd A. B.; Boyd E. B.; Bradon B.; Cowboy; Hylton E.; Hylton Ernest = Benedek Ernő.) A bibliográfia-szerkesztés legösszetettebb és legnehezebb feladata a különféle forrásokból származó és katalogizálási szempontból különféle színvonalú cédulaanyag formai és tartalmi egységesítése volt. A címek egységesítését az MSZ 3424—60 Könyvtári címleírási szabályok c. szabvány utasításai ós a retrospektív bibliográfia részletesen kidolgozott szerkesztési szabályzatai alapján végezték. A betűrendben felállított cédulaanyag csak a címszerkesztés befejezése után került végleges formájába a művek tartalma szerint rendezett csoportokba. A kiadványsorozat szerkesztésének alapműveleteit a nevek, a címek, ill. szerzők és műveik egyetlen egységes formában való összesítését a betűrendezett kéziraton hajtották végre. Csak a betűrend alapján volt ui. biztosítható, hogy különösebb utánjárás nélkül az ábécébeli helyén együtt találjuk egy szerző teljes oeuvre-jét és egy mű összes kiadását. A címszerkesztés munka- és időigényes feladata nem csupán a leírásokból hiányzó bibliográfiai adatok kikereséséből és pótlásából állt. Ezeknek a hiányzó adatoknak (névelemek és tartozékok, eredeti címek, csonka impresszum, foghíjas számozott sorozatok, hiányos többkötetes művek stb.) jelentős része kiegészíthető magából a könyvből, az OSZK katalógusaiból, a korszak szakbibliográfiáiból, idegen szerzők műveinek esetében pedig a külföldi nemzeti bibliográfiákból és nyomtatott könyvtári katalógusokból. Az egységesítés nehézségei leginkább nevek és címek, szerzők és műveik összesítésénél jelentkeztek, akár azonos szerző műveinek rendezésével, akár azonos mű variánsainak csoportosításával foglalkoztunk. Egy mű összes kiadását és idegen nyelvű változatát a bibliográfia egy tételben tartja nyilván. Az összevonás előtt egy mű idegennyelvű változatai természetszerűleg a betűrend különböző pontjain voltak találhatók. A több kötetes művek hol szerzőik, hol címük alatt kerültek az évek folyamán leírásra, sőt még az egyéni szerzős művek leírásai is többféle változatban fordultak elő. A magyar és idegen névváltozatok egységesítése kivételesen nehéz feladat volt a testületek, intézmények, vállalatok esetében. Egy-egy intézmény szervezeti változásainak követése, új intézményeknél az intézmény elődjével való összefüggés felismerése még a korszak kulturális és társadalmi struktúrájának ismeretében is a szerkesztés egyik legnehezebb feladata volt. Az egyes műveknek a korszakban először előforduló kiadását teljes leírással, az összes bibliográfiai adat feltüntetésével közli a kiadvány. Ezt a részletes leírást követik a mű magyar nyelvű többeskiadásai, kiadásváltozatai kronologikus rendben, majd az idegennyelvű fordítások következnek a nyelvek magyar betűrendjében. Hasonlóképpen egy tételben összesítve adja a bibliográfia a korszakban részletekben, ill. folytatásokban megjelenő többkötetes műveket is. A kiadvány történeti jellegéből következően ezért a bibliográfia egyes összesített tételei inkább hasonlítanak egy lexikon címszavához mint a katalógushoz. Az egymást követő bibliográfiai tételek alapján egy szerző 271