AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: 1919 és a Széchényi Országos Könyvtár

felkészültségű, olyan személyiségek, akik személyes súlyukkal, politikai éleslátásukkal, tudományos tekintélyükkel befolyást gyakorolnak, gyakorolhatnak a kulturális célkitűzések kialakítására, akik felismerik a könyvtári munkának a művelődés egész rendszerében elfoglalt helyét. DIENBS László és KŐHALMI Béla a Tanácsköztársaság idején 30 és 35 évesek voltak, de SZABÓ Ervin körében nevelődésük, forradalmiságuk, szakmai felkészültségük, kulturáltságuk, kultúrpolitikai látókörük nyilvánvalóvá tette, hogy alkalmasak a kommunista könyvtárpolitika vezető posztjainak betöltésére, tevékenységük a művelődéspolitikai összefüggések felismerése jegyében alakult.

38 Magas szinten képviselték a könyvtár, a könyvtári eszközökkel történő kutatástámogatás és művelődés érdekeit. Máig is tanulságul szolgál, hogy — a szocialista társadalomberendezkedés körülményei között — a könyvtárak munkamegosztása, decentralizálása mellett milyen jelentős szerepet szántak a központi irányításnak és ellátásnak, az országos szerveknek és intéz menyeknek. Akár egy tanácskormány ágazati szerve számára, akár egy minisztérium számára látszólag előnyökkel jár, munkáját tehermentesíti, a szakfelügyelet hatékonyságát növeli, országos hatáskörű független irányító szervek létrehozása vagy kijelölése. Ilyen lett volna 1919-ben az Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézet. Ilyennek szerveződött a felszabadulás után — az 1923-ban (sok tekintetben a 19-es példa hatására) létesített Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ átszervezésével — az Országos Könyvtári Központ, majd a közművelődési könyvtárak szervezésére és irányítására a Népkönyvtári Központ. Viszonylag korán (1952-ben) kiderült azonban — a nemzetközi könyvtárügyi fejlődés is erre mutatott —, hogy a központi irányítás és a vezető könyvtárak közé iktatott hivatalok nem erősítik, sőt fékezhetik az országosnak tekinthető könyvtári intézmények működését, tevékenységük, szolgáltatásaik hatását. Ezért született az elhatározás: ,,az Országos Széchényi Könyvtárat, mint az ország legnagyobb könyvtárát a tudományos és tömegkönyvtárak legfontosabb segítőjévé kell fejleszteni. Feladata, saját könyvtári tevékenységének továbbfejlesztése mellett, a módszertani és bibliográfiai segítségnyújtás a többi könyvtáraknak." 1952-től kezdődik tehát az a korszak, amikor a Tanácsköztársaság központi elgondolásaiból: a könyvtárak közös gyarapodási nyilvántartására, a folyóiratok közös katalógusára, központi könyvtári és bibliográfiai felvilágosító irodára, a kurrens nemzeti bibliográfiai munkálatokra, folyóiratrepertóriumra, a kéziratok központi katalógusára, az ősnyomtatványok központi katalógusára stb. vonatkozó tervek megvalósulása kezdetét veszi, egy valóban országos jelentőségű könyvtári intézmény keretei között, illetve ettől az időtől számítható a nemzeti könyvtárban már korábban megkezdett központi vállalkozások szakmai érvényesítése, törvényes keretek közötti szentesítése. Mára már bebizonyosodott: a gyakorlattól nem elvonatkoztatott, 38. HAVASI Zoltán: Tudománypolitikánk és könyvtárpolitikánk forradalmi öröksége. A Magyar Tanácsköztársaság és előzményeinek tudomány- és könyvtárszervező törekvései. = Acta Bibliothecaria. Szeged, 1968. Tom. 7. Fase. 1. 15. 1. 16 OSZK Évkönyve 241