AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: 1919 és a Széchényi Országos Könyvtár

kritikáinak gyűjteményét, akkor ennek bevezető tanulmányában KŐHALMI Béla ezt írta: „Nem merítettük és nem aknáztuk ki Szabó Ervin könytártudományi örökségét, pedig ez ma már egészen a miénk . . . Nem merítettük ki és nem vontuk le sikerei ós balsikerei tanulságait, még kevésbé a tanításai, útmutatásaiban rejlőket. Sok még itt a tennivaló, ezt a szabóervini életműnek könyvtártudományi része feletti futó szemle után még jobban érezzük, mint valaha."

5 Ma, 1979-ben hasonló értelmű kérdéseket tehetünk fel, hasonló megállapításokra juthatunk a Tanácsköztársaság könyvtárpolitikájának tanulmányozásakor, a felszabadulás óta végzett könyvtári rendszert építő munkánk értékelésekor, a még ránk váró teendők kijelölésekor, amikor — természetesen más történelmi körülmények között — kutatjuk az elődök örökségének ma is érvényes tanulságait. * Nagy az adósságunk az első munkáshatalom és az Országos Széchényi Könyvtár viszonyának elemző vizsgálatában, a hasznosítható tanulságok levonásában. Gondolom: többen eljutottak már a Könyvtár 1919-es iratanyagának számbavételéhez, ám többségükben úgy ítélhették meg azt, hogy a dicsőséges Tanácsköztársaság méltatásához, az ország rangos könyvtára forradalmi időkben kifejtett tevékenységének méltó bemutatásához talán szegényes a dokumentumanyag értéke. Az iratanyag nem ad hírt látványos forradalmi átalakulásokról, holott szinte az egész magyar könyvtárügy mozgásba lendült a könyvtári ügyek megbízottainak intézkedései következtében. Ha szigorúan csak az 1919. március 21-vel kezdődő 133 napot ragadnánk ki az OSZK történetéből és ennek az időszaknak intézményi iratanyagát vennénk tanulmányozás tárgyául, akkor valóban azt tapasztalhatnánk, hogy belülről, a Könyvtár kezdeményezéséből igen kevés történt valami egészen más, valami gyökeresen új a nemzeti könyvtár rendeltetésének, hivatásának megváltoztatása érdekében. Mi történhetett kívülről? Milyen társadalmi igényt közvetíthetett a forradalmi átalakulás? Milyen követelményeket támasztottak a könyvtári ügyek megbízottai? Kérdéseink már jelzik is, hogy az ezekre adandó válasz foglalkoztat elsőrendűen bennünket. Vagyis az iratanyag részletes dokumentálása helyett — ám annak ismeretére alapozva — a Tanácsköztársaság könyvtárpolitikájának az ország könyvtárával összefüggő programjait akarjuk értelmezni. Azért sem ragadhatunk le a 133 napnál, mert a Tanácsköztársaság a tőle elválaszthatatlan előzménnyel, az őszirózsás forradalommal együtt tekinthető. Sőt, mert — ma már közhely — a Tanácsköztársaság könyvtárügye csaknem teljes egészében SZABÓ Ervin intenciói alapján alakult, az 5. SZABÓ Ervin: Magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye. 1900 — 1918. Bp. 1959 28-29. 1. 228