AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár 1918-ban

bibliográfia; egy 1911-ből származó értesülés szerint erre nincs is meg a lehetőség;

12 — mindebben az a szomorú, hogy 1892 óta állunk így, amióta a Magyar Könyvszemle, a Nemzeti Múzeum könyvtárának hivatalos lapja, ,,mely tudomásunk szerint éppen a teljes magyar nemzeti bibliográfia kedvéért indult meg", 1892-ben beszüntette a magyar bibliográfia közlését; — figyelembe véve az 1897. évi XLI. törvénycikk intencióit, teljesen érthetetlen, miért nem oldotta meg a Nemzeti Könyvtár a magyar bibliográfia kiadását. Nem ismertetjük e fontos tanulmány további megállapításait, csak végső következtetését elevenítjük fel: „Megszerkeszteni a havonként vagy két hetenként megjelenő kurrens magyar bibliográfiát, vagyis minden friss magyar nyomdatermék jegyzékét. . . és olcsó pénzen, vagy levélbeni kérésre ingyen is, állami apparátussal mindenkinek a kezébe játszani. Ha nem volna erre a célra tízezer korona, bizonyos ellenérték fejében a Magyar Könyvkereskedők Egylete mindig szívesen vállalkoznék a kiadásra. Csak nyissák meg a Nemzeti Múzeum köteles példányainak hótlakattal őrzött raktárát!"

13 Az elmondottakat még azzal kell kiegészítenünk, hogy a Könyvtári Szemle 1913. évi 4. számában (29. 1.) a „Bibliográfus" [= KŐHALMI Béla] a következő fontos észrevételeket fűzte a magyar nemzeti bibliográfia ügyéhez: ,,. . . a magyar könyvészet religálása nem a statisztikai hivatal, hanem elsősorban a Nemzeti Múzeumnak volna a kötelessége. Oda beérkezik minden magyar könyv és sok a hozzáértő kéz is." És bár a Múzeum könyvtára ismételten elhárította (létszámhiányra, a meglevő restanciákra hivatkozva) a kötelespéldányok gyors feldolgozását, s az Akadémiai Könyvtár is elutasította e fontos feladat megoldását, mégis úgy tűnik, hogy a magyar nemzeti bibliográfia kiadása állami kötelesség, és ezt csak a Nemzeti Múzeum keretében lehet megtenni.

14 SZABÓ Ervin és munkatársai tehát már a század elején világosan, tiszta jó értelemmel fogalmazták meg annak a feladatnak megoldását, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár csak évtizedek múlva volt képes vállalni. És ehhez gyakorlati példával is szolgáltak: a Könyvtári Szemle hat mellékletében mutatta be, hogy a magyar nemzeti bibliográfiát csekély személyi és anyagi áldozatvállalással hogyan lehetne naprakészen megszerkeszteni. A polgári forradalom győzelme előtt, még a háború második évében ugyanezen lap hasábjain jelent meg DIENES László jövőbelátó írása a könyvtárak hivatásáról, amely messzemenően vonatkozott a Nemzeti Könyvtárra is. Szinte megdöbbentően időszerűek ma is DIENES László akkori szavai: „A könyvtárosoknak létérdeke a békemozgalom sikere. A háború a könyvtárakat fogja visszavetni legelőször ... Az iskolákat nem lehet bezárni, amíg 12. STEINHOFEB, Károly panaszolja fel a Könyvkereskedők Evkönyvének 1911. évi kötetében (6.1) hogy járt egy ízben a Múzeumban azért, hogy bibliográfiáját a kötelespéldányok felhasználásával egészítse ki, de azt a választ kapta kérésére hogy ez teljesítehetetlen, mert a beérkezett kiadványokat csak évek múltán dolgozhatják fel (!). 13. KŐHALMI Béla i. m. 17—18. 1. (1. a 11. sz. jegyzetetet). 14. Könyvtári Szemle. 1913. 4. sz. 28 — 29. 1. 206