AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

II. A könyvtárügy történetéből - Szabadné Szegő Judit: A könyvtárügy állami támogatása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetései tükrében 1867—1918

ségvetési előterjesztésben indokolta meg, s amelynek berendezésére négy esztendőn át 2—2000,— Ft-ot biztosítottak, gyarapítás céljára 1888-tól élvezett külön juttatást, mégpedig 1891-ig 1300,— Ft-ot, majd több mint két évitezeden át változatlanul évi 1200-at, illetve a vele egyenértékű 2400,— koronát, amit csak közvetlenül az első világháború előtt 1913-ban emeltek 4000,— koronára. A könyvbeszerzésre fordítható összeg a korábbi 5000 Ft-ról 1893-ra emelkedett 6000-re, majd 1898-ban 6500-ra. Ezt a 13 000 koronával egyenértékű összeget 1903-ban emelték 15 ezerre, 1904-ben 17 500-ra, majd 1906-ban 22 ezerre, 1908-ban 23 ezerre, 1909-ben 24 ezerre, amit 1911-ben és 1912-ben 5—500 K-val gyarapítva alakították ki a végső 25 ezer koronás támogatási keretet. Az 1000 Ft-os könyvkötési keret 1895ben emelkedett 1500-ra, 1897-ben 2000-re, 1898-ban 2500,— Ft-ra. A vele egyenértékű 5000 koronás keret 1903-ban 6 ezer, 1904-ben 7 ezer, 1906-ban 9 ezer majd 1907-ben 10 ezer K-t ért el s azon a szinten maradt a korszak végéig. Ezt egészítette ki a gróf KARÁCSONYI Guidó alapítványából származó, könyvkötésre szolgáló évi 176—178 K között ingadozó külön „illeték". Voltak olyan, a szerzeményezési keretet apasztó, illetve növelő mozzanatok és tételek, az utóbbiak mai fogalmaink szerint jórészt céltámogatásként illeszkedve a költségvetési keretbe, amelyeket táblázatunk nem, vagy csak részlegesen érzékeltethet. Már 1877-ben arról olvashatunk a VKM költségvetési előterjesztésének az indokolásában, hogy az előző évben megszavazott összeggel „csak akkor lehetend a múzeum szükségleteit fedezni", ha „az egyes tételek között szabad átruházás engedtetik" meg.

46 Ez gyakorlattá válva oda vezetett, hogy a könyvtári szerzeményezésre szánt összegek korántsem fordíttattak hiánytalanul eredeti rendeltetési céljukra. Ezt egyértelműen példázta egy másfél évtizeddel későbbi előterjesztés miniszteri indoklása, amely azzal támasztotta alá a könyvtár fizetett gyakornoki állás helyeinek szaporítását, hogy az „elkerülhetetlen nagyon tetemes irodai teendők eddig az amúgy is szűkre mért vásárlási dotatió terhére eszközöltettek.

47 Az 1887. évi költségvetési előterjesztés miniszteri indoklása világossá teszi, hogy elkerülhetetlen volt a múzeumi szakkönyvtárak és a Széchényi Országos Könyvtár gyarapítási keretének szétválasztása, minthogy „az osztályok kézi könyvtárai szükségletüket a múzeum könyvtári osztályának rovására szerezték be, mi eltekintve a folytonos fennakadásoktól, az utóbb említett osztály fejlődésének nagy hátrányával járt és így tovább fentartható [!] nem volt". Nem titkolta el, hogy a szétválasztás valójában a Széchényi Országos Könyvtár „javadalmát" csökkentette, de ígérte, hogy „mihelyt lehetséges", kész lesz „visszaállítani" a könyvtár fejlődését biztosító támogatást.

48 1893-ban a támogatás emelésének indokai közt ott volt „a jelenlegi szegényes állapot" jellemzése, amelyben a „könyvvásárlási dotáció"-ból még személyi járandóságok céljára is le-lecsíptek, noha „elégtelen volta" — a VKM hivatkozás szerint — külföldi példák idézése nélkül is nyilvánvaló, hiszen „a képviselőházban is ismételve felszólalás tárgyát ké46. VKM. ind. 1877. 47. VKM. ind. 1892. Ugyenerre utal a következő évi indoklás is. 48. VKM. ind. 1887. 136