AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: Ady Isten-élménye

Az „özvegy legények" különben Hopp Sárit és Ave Máriát „váltva és bokázva dalolnak". Profán nótát és szent éneket tehát, hogy ismét párosak és ellentettek legyenek a pólusok, mindig a „Van" és a „Nincsen" ellentett kettősét mintázva, mivel valami és az ellentéte valahogy teljes, egész benyomást tud tenni. Járják az „özvegy legények", míg Kiméra asszony serege öldösi a buta valót, de tánc és küzdés nem tud összehangolódni; a vers arról szól, hogy nem tud megszületni. Van Kiméra asszonynak magának is oppozíciós ellenpárja. Ahol Kiméra asszony serege hadakozik, ott a buta való összefoglaló neve ős Kaján. Ügy értve ezt, hogy a buta való mélyén ott az eredet, s azt ős Kajánnak hívják. Kiméra feminin lénye és ős Kaján masculin minősége feszíti a lelket, amely az ADYÓ. S ha amazt a LÉDA-élmény lökte föl az archaikus mélységből, vagyis Kiméra LÉDA archetipikus képzete, emez — a buta való — abból táplálkozik, amely eleve adott: ős Kaján keletről jött, a rímek ősi hajnalán; jött boros kedvvel, paripásan, zeneszerszámmal, dalosán. A magánosan töltött éjszakát az özvegy legények és Kiméra kísértik, a boros asztal fölött borongó ADY ős Kajánnal vívja párbaját. Szent Kelet vesztett boldogsága, Ez a gyalázatos jelen És a kicifrált köd-jövendő Táncol egy boros asztalon S ős Kaján birkózik velem. Az „özvegy legények" ADY lelkében járják, az ős Kajánnal birkózó ADY viszont külső látvány. Ha magános az éjszakája, nem tud aludni, s lelkében zajlik a „bajvívás", ha a másik éjszakák alkalmai következnek, Szent Kelet vesztett boldogsága, a gyalázatos jelen és a kicifrált köd-jövendő táncol egy boros asztalon. Akár így, akár úgy történik, mindenképp a bajvíváson a sor. De milyen más a belső vívódás és a mámoros éjszakán kivetült párbaj. Kiméra asszony serege buta valót öldös, ha ős Kaján birkózik AüYval, a mámoros állapotban a gyalázatos jelen, vagyis a buta való, meg a révén sugalmazott „kicifrált ködjövendő" táncol egy boros asztalon. Mindez pedig pontos értelmezése ADY éjszakáinak, a magányosoknak és a mámorosoknak egyaránt. A mámoros éjszakák menekvések a magányosok elől. A magányosok viszont ADY halálfélelmének vacogását fejezik ki plasztikusan. Elviselni ezt a halálfélelmet csak a mámoros ADY képes; a gyalázatos jelent és a buta valót a kicifrált köd-jövendő csak a boros asztal fölé hajló tudatában ellensúlyozhatja. Roppant érzékenység, a halálfélelemmel áthatott idegrendszer „finom remegése" fokozza ADYban a világot fel úgy, hogy mindent szélső pólusaiban él át, s ez az érzékenység érteti meg velünk istenes verseinek atmoszféráját is. * Gyerekkorában kálvinista hitben nevelkedett. Isten-versei egy-tömbben, ciklusban csak 1908-as kötetében, Az Illés szekerén-ben jelentek meg. Sőt, e kötetnek egyenesen a nyitó ciklusa lett A Sion-hegy alatt. Kálvinista hitének csak nyomait találjuk e ciklusban. Ádám, hol vagy? — hallja az Űr 501