AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A „Hungary", az első angol nyelvű magyar újság

vet.

108 Az angol sajtóval a korábbinál jóval kevesebbet foglalkozott. Üdvözölte a Budapestre látogató szerkesztőket, KNOWLES-t (The Nineteenth Century and After) és Robert DoisrALD-ot (Daily Chronicle),

109 közölte a radikális Nation-ben a délszláv kérdésben közölt cikkre válaszoló SHRUBSOLE és MAILÁTH József leveleit,

110 TOWNLEY-FULLAM pedig meglehetősen útszéli hangú kommentárt fűzött a Westminster Gazette 1914 elejei, a magyarországi románok kérdéséről folytatott vitájához.

111 Ugyanő nem kis elégtétellel állapította meg, hogy a NORTHCLIFFE kezébe átment Times tekintélye már nem csupán Angliában, de az európai kontinensen is leáldozóban van.

112 1913-ban YOLLAND és egy másik Budapesten élő angol, Arnold DELISLE létrehozta a British—American Literary Society-t és annak angol nyelvű folyóiratát (The Hungarian Spectator), ezzel vetélytársat támasztva GoLONYA lapjának, a Hungary viszont új és lelkes munkatársat talált a Kolozsvárott angolt tanító John DEMPSEY személyében. DEMPSEY a Westminster Gazette-hez írott és a Hungary-ban is közölt levelében bejelentette, hogy szembe kíván szállni a kedves és angolbarát magyarokról Britanniában elterjedt igazságtalan támadásokkal. Kolozsvári tapasztalatai szerint a nemzetiségekkel szembeni magyar bánásmód „liberalizmusa és nagylelkűsége teljességgel példa nélkül álló", ő maga nap mint nap tapasztalja, hogy ,,a magyar hivatalnokok, bírák, ügyvédek, orvosok stb. erőltetik, hogy megértessék magukat a másnyelvű állampolgárokkal", a kórházban például még a magyarul tudó románokkal is anyanyelvükön beszélnek az orvosok. GOLONYA DEMPSEY elismerő szavait nyugtázva szinte veszélyesnek nevezte az ilyen erőteljes kiállást, hiszen valami alapja azért volt a korábbi kritikának. Mégis csak örülni lehet a dicséretnek, írta a Hungary, hiszen az utóbbi években Angliában annyit szidták a magyarokat.

113 Lehet, hogy ez a megjegyzés volt GOLONYA utolsó kommentárja, a szerkesztő-tulajdonos ugyanis 1914. február 21-én, 53 éves korában váratlanul meghalt.

114 özvegye bejelentette, hogy férje munkáját átveszi, folytatja a Hungary-t, s ez meglepő hosszú ideig sikerült is neki, noha rövidesen az alapító halálánál is súlyosabb csapás érte a lapot: kitört az első világháború. Ezzel a lap elsődleges funkciója, az angliai propaganda lehetősége megszűnt, a brit publikum bezárult előtte. Az egyelőre még semleges Egyesült Államok nem jelenthetett túl sok olvasót, belföldön pedig az ellenséggé vált Anglia nyelvének, kultúrájának népszerűsége érthető módon meg108. Uo. 109. 1910. júl. 1. 237., ill. 1914. febr. 1. 42. 110. 1912. okt. 15. 319-320., ill. nov. 15. 351-353. 111. 1914. jan. 15. 20 — 21. SETON-WATSONt hullákban vájkáló keselyűnek nevezte, majd kétségbe vonta, hogy egy skótnak érdekében állhat az igazságot írni meg, hiszen ez ritkán fizet. TOWNLEY-FTTLLAM szerint egyébként mindenki köteles beleolvadni a befogadó ország többségi, nemzetébe, ezért Magyarországnak nincs köze a Romániában, vagy az Egyesült Államokban élő magyarokhoz, ugyanakkor jogos kívánság a magyarországi nemzetiségek teljes elmagyarosodása. 112. 1914. máj. 15. 152-153. 113. 1914. márc. 1. 70-73. 114. A halálhírt bejelentő közlemény szívrohamról írt, de GERMANUS professzor úr már idézett beszámolója szerint az a hír járta, hogy kártyaadósságok miatti öngyilkosság történt. 493