AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió kiadástörténete

bizonyít, annak tudható be, hogy éppen 1873-ban vette át ifj. BAGÓ Márton a nyomda vezetését apjától. Amilyen jelentős változások voltak észlelhetők a szövegben 1871 (BK) és 1873 (BL) között, annyira kevés módosult ez utóbbi és az 1873. évi (BM) csízió között. Egyedül talán a fejezeteknek már évszázadok óta szinte hagyományosan hibás sorszámozását igazították végre meg, amikor is a 32. sorszám ismétlődését szüntették meg. Ezzel a fejezetek száma 43-ról 44-re emelkedett. A nagy hasonlatosság leginkább azzal magyarázható, hogy 1871-ben olyan jelentősen modernizálták a szöveget, hogy további apró igazítások szükségességét ez alkalommal már nem érezték. A modernebb vágású szövegtípus bevezetése tűnik talán a korábbi korszerűsítés logikus folytatásának. A legfeltűnőbb változás, ami az 1882. évi kiadásban (BN) észlelhető az, hogy az 1855-től (BF) nyolcról kilenc ívre emelt terjedelmet ismét jelentősen csökkentették: 144 lapról 132 lapra. Ennek érdekében — különösen a kötet derekától kezdve — a tördelésben igyekeztek helyet nyerni. A legjelentősebb megtakarítást azonban az utolsó, ,,Az országokról és fővárosokról" szóló, fejezetszám nélküli rész elhagyása jelentette. Hozzájárulhatott ehhez — a terjedelemcsökkenés szándékán túl — még az is, hogy ez a szövegrész az elmúlt századok során nyilván már különösen elavulttá vált, hiszen az országoknak és a városoknak az értékrendje, fontossága az idők folyamán jelentősen megváltozott, ill. eltolódott. Ezzel párhuzamosan azonban némi szövegbővülés is tapasztalható: a lovak gyógyításáról szóló rész végére hét új pont került ekkor, amelyek másféle háziállatok (marha, birka) betegségének orvoslásáról szólnak. Figyelmet érdemel még az a körülmény is, hogy a címlap alján az eddig 1848 óta (BB) egyedüli meg jelentetőként szereplő ,,Bagó Márton" mellett feltűnik az „és fia" megjelölés. Modernizálásnak tekinthető, hogy az eddig fent középen álló lapszámozás ekkortól a lapszélre került. Jellemzőnek kell tartani azt is, hogy a magyaros helyesírást immár a hónapok latin nevére is kiterjesztették: pl. „Augustus" — „Augusztus". A szegedi Somogyi Könyvtárból címlap nélküli és az utolsó ívét is nélkülöző példány formájában (jelzete: Hg 326) olyan csíziókiadás (BR) került elő, amely az összes többi ismerttől eltér. A kötetet, tördelése, betűtípusai stb. alapján megállapíthatóan, amint ezt a később tárgyalásra kerülő illusztrációk is csak megerősítik, a budai BAGÓ-nyomdában készítették. Az eddig ismertetett csíziók közül a legnagyobb hasonlatosságot több ponton az 1882. évivel (BN) mutatja. így a 8. fejezetnek nem csak a betűtípusai, de az ott — valamint szórványosan még a 25. fejezetben is — alkalmazott, öntött naptárjelek egyedül e két kiadásban azonosak. E kiadásban a modern nyomdászati igényeknek megfelelő változás észlelhető az ívjelzés kapcsán. Az ehhez igénybe vett számozás továbbra is a lap jobb alsó sarkában látható, de minden ív első lapján ehhez — a bal alsó sarokban — a kis betűfokozattal szedett „Csízió" szó társult. Erre a mai nyomdai gyakorlatban is alkalmazott megjelölésre azért volt szükség, hogy az üzemen belül egyidejűleg előállított, különböző kiadványok ívei a kötetté formáláskor, az ún. összehordáskor, össze ne keveredjenek. 356