AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

szűk ide..." SZÁVA Farkas kimondja a súlyos vádat: ,,... a könyvtárt és minden vagyonát mint magán vagyont . . . úgy tekintik és kezelik", így akarták a telekkönyvbe is beíratni, ,,de ez nem sikerülhetett". Megemlíti, hogy a kormány figyelme kiterjedt a TELEKi-tékára, s így a könyvtár néhány becses könyvhöz jutott. Senki másnak azonban nem jutott eszébe, hogy a könyvtárat adományaival támogassa.

35 SZÁVA Farkas ezután a református főconsistoriumnak veti szemére, hogy a rábízott ügyet ,,... hidegen, közönyösen, számba sem véve, idáig menni engedte, mikor hatalmánál fogva minden másképpen lehetne, s most ott áll a Teleki-könyvtár ő miatta hogy a nemzet kincse mint magán örökség úgy akar tekintetni". Az erdélyi országgyűléseken se szólalt fel soha senki ez ügyben, holott magánbeszélgetésekben éppen elég szó esett róla. A könyvtár jelen állapota komoly aggodalomra ad okot: ,,A könyvtár épület bolthajtása egy pár év óta öszvehasadoszva, s lehet tartani, hogy nem sokára lehull. ... a könyvekből is sok hiányzik. Lajstroma a régi hibákkal teljes, mely a kéziratokról keveset emlékezik. A néhai könyvtárnok 30 év alatt nem ért reá, hogy a hiányokat kiigazítsa, s nem tudjuk, mi rejtett kincsek vannak ott."

36 Mi hát a teendő, teszi fel a kérdést SZÁVA Farkas. A főconsistorium nem tudott megfelelni a rábízott feladatnak. „Nyilatkoznia kellene a nemzetnek e tárgyban, mert ez az ő birtoka, kincse és nem egyes emberé. . ." Jogilag fellépni az ügyben a főconsistorium feladata lenne, ,,érdekileg sürgetni azon fellépést a nemzet kötelessége". A nemzetnek azonban nem lévén képviselete (1857-ben vagyunk!), „ama magas szempontból, mellyel minden civilizált kormány alárendelt népeinek tudományos viszonyai iránt főtekintettel lenni szokott, valóban a magas kormány gondjától is várni lehetne, hogy a mlgs. ev. ref. consistoriumot mint a végrendelet executorát teendőire hathatósan figyelmeztetni méltóztatnék". SZÁVA Farkas emlékeztet a Kolozsvárt elindult mozgalomra az Erdélyi Múzeum Egylet megalakulása érdekében, melyet a felség is „kegyesen pártol", tehát az idő most különösképpen alkalmas a TELEKi-könyvtárral való törődésre is. Végül a nagy alapító érdemeire emlékeztetve zárja cikkét. A nyilvános bírálat első ilyen megnyilvánulása a helyi körökben bizonyára nagy feltűnést keltett. A leginkább érdekeltek azonban — a TELEKIcsalád és a református egyház — nem reagáltak. Egyedül a TELEKi-téka akkori könyvtárosa, SZÁSZ István tett közzé — valószínűleg a grófi család tudtával és egyetértésével — egy hírlapi cikket a könyvtár védelmében, pontosabban SZÁVA Farkas ellenében. SZÁVA Farkas erről később így emlékezett meg: „Azt monda védelmeiben, [ti. SZÁSZ István] hogy a két hazában egyedül mi nyugtalankodunk, mi nem vagyunk megelégedve a könyvtár állása ügyével, mintha bizony gróf Teleki Sámuel egyedül reánk bízta volna ezen nagy fontosságú ügyet."

37 A gunyoros hang SZÁVA Farkas lelkiismeretébresztő cikkét így próbálta lefokozni a fogadatlan prókátor kisszerű megnyilvánulásává. 35. 1854-ben a cs. k. minisztérium a ref. főconsistorium útján valóban néhány könyvet küldött a TELEKi-könyvtárnak. Vö. Igazg. jel. 19. 1. 36. Az említett könyvtáros KELEMEN Márton, Id. 38. sz. jegyzetet. 37. SZÁVA Farkas: A Teleki-könyvtár érdekében. IV. = Székely Néplap, 1867. dec. 7. 49. sz. 246