AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Zircz Péter: A magyar könyvtárpolitika alapjai

Az eszközrendszer főbb elemei: — az intézményi bázis (könyvtárak és irányítási-orientálási szervezeteik: hálózatok, együttműködési körök), — direkt utasítások (felügyeleti jogkörben), — általánosan kötelező normák (jogszabályok, szabványok), — ágazati koordinálás, — felügyeleti, ágazati vizsgálatok, célellenőrzések, — általános, ágazati vagy meghatározott könyvtártípusra vonatkozó irányelvek, ajánlások, módszertani útmutatások, — árszabályozás, — központi kutatási fejlesztési programok, céltámogatások, — központi (országos, szakterületi és területi) szolgáltatások. A felsorolt eszközök sorában közvetlen és közvetett szabályozók egyaránt szerepelnek. Ennek oka az, hogy a szabályozó eszközök direkt—indirekt jellege egyes esetekben nehezen határolható el: a könyvtári rendszer működésének egészét befolyásoló központi intézménynek — például központi módszertani intézménynek, nemzeti könyvtárnak adott direkt utasítás esetenként az egész rendszer működését közvetve befolyásolhatja. Ez egyúttal arra is utal, hogy a célokhoz hasonlóan az eszközrendszer is hierarchikus felépítésű. A megfelelő jellegű (direkt—indirekt) eszközök megválasztását mindenekelőtt a gazdasági alakzat határozza meg: nyilvánvalóan nem azonosak a részben magántulajdonban levő tőkés könyvtárak és a főleg az állami (részben szövetkezetek, társadalmi szervezetek és egyéb jogi személyek) tulajdonában levő könyvtárak irányítási-orientálási lehetőségei. Szocialista államban azonban az eszközkiválasztást a gazdaságirányítás módszerei is befolyásolják. Tervutasításos gazdálkodás esetében a könyvtárpolitika főleg a direkt eszközöket alkalmazza, a gazdaságirányításukat megreformált szocialista államokban — néhány éves fáziseltolódással — az indirekt eszközök alkalmazása kerül előtérbe (például: a központi szolgáltatások fejlesztése, központi programok finanszírozása stb.). Az indirekt eszközök merészebb használata egyúttal megnöveli a könyvtári rendszer központi — funkcionális — intézményeinek és szolgáltatásainak a jelentőségét, hiszen a kívánt szabályozási effektus jórészt ezek hatékonyságának növekedése útján várható. Hasonló eltolódás figyelhető meg a „vegyes típusú" eszközkategórián belül is: a korábban aprólékos szabályozásra törekvő jogi normákat egyre inkább olyan keretjogszabályok váltják fel, amelyek teret adnak az intézmények döntési szabadságának (és egyúttal döntési felelősséget is rónak rájuk). Előtérbe kerül a „félobligatorikus" normák (például: irányelvek) használata, a legnagyobb, mindmáig kevéssé kihasznált lehetőséget azonban a központi pénzalapokból nyújtható, fejlesztésre ösztönző céltámogatások jelentik. 226