AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Halász Gábor és az Országos Széchényi Könyvtár

társait sújtó törvénytelenségek!) — valójában a széttéphetetlen barátság szinte emberfeletti, halálos gesztusa vitte vissza naponta a Hungária körúti iskola-barakba: jó barátait, írótársait, SZERB Antalt és SÁRKÖZI Györgyöt nem akarta ,,cserben hagyni". A mindhalálig hősies barátság, a humánum fénylő példája volt hármuk egymáshoz való viszonya és tartása. És még valami: a reménytelenség sötétsége, a testi-lelki kínlódások közepette már derengett valami a láthatáron, a szabadság, a szabadulás immár nem volt ingoványon lengő csalóka lidércfény. Ha nagyon óvatosan is, de már kezdtek terveket szőni, csak nem akartak még semmit kockáztatni. De szóljanak most ismét kortársaik helyettünk. TOLNAI Gábor 1944 október közepe táján a Thököly úti villamoson várta meg barátait, midőn budai munkahelyükre kísérték őket őrzőik. Valami ,,naiv optimizmus" kerítette őket hatalmukba — az egyetlen SÁRKÖzit kivéve. „Ha túl leszünk mindenen" — ez volt az álmuk: SZERB Antal az egyetemen szeretett volna tanítani, HALÁSZ írni akart — és esszéfolyóiratot szerkeszteni, mint 1848 után CSENGERY, majd GYULAI Pál tették.

88 Munkatársai, barátai mindig mögötte álltak.

89 BISZTRAY Gyula — aki maga is Budán rejtőzködött — a Tégla utcai „munkahelyen" találkozott HALÁSZ Gáborral és arra akarta rábeszélni, hogy fogadja el az ajánlott rejtekhelyet: édesanyja kőbányai lakását.

90 „Pontosan emlékszem Halász Gábor szavaira: a Szent István körúton vett ki egy albérleti szobát, s már hónapok óta fizeti a lakbért; a háziasszony szinte restelkedik is, hogy ugyan miért nem veszi igénybe a lakást? Gábor azzal nyugtatta meg az öregasszonyt, hogy vidéken vállalt állást, s amint ottani munkájával végez, tüstént beköltözik. . . Szerb Antalnak másutt szintén volt albérleti szobája. Csak egy-két nappal előbb tudjuk meg — mondta nekem Gábor —, hogy mikor akarnak továbbvinni bennünket, akkor megszökünk, s pesti albérleti szobában bevárhatjuk a felszabadulást. Ha előbb szöknénk, s megtalálnak, felkoncolnak." Ha vállalták volna — mindhárman — a szökés kétségtelen kockázatát, talán megmenekülhettek volna. GÁL István is találkozott 1944 novemberében HALÁSZ Gáborral: a légiriadó egy Thököly úti ház pincéjébe sodorta őket: HALÁSZ a Hungária körúti szálláshelyére igyekezett. Beszélgettek. Gábor „tele volt bizakodással, hogy a szovjet csapatok már Soroksár alatt vannak. . . Nem volt hajlandó elszakadni Sárközitől és Szerb Antaltól."

91 Míg HALÁSZ Gábornak a méltatlan szenvedést, a megalázás hónapjait kellett elviselnie, messze mutató utolsó írásai jelentek meg a Magyar Csillagban: Továbbjutni!, Jean Oiraudoux, Ferencjózsefi idők, A tiltakozó nemzedék. 88. TOLNAI Gábor: Tanulmányok. Bp., 1970. Akad. K. 437 1. 89. Az OSZK (a főigazgató) a munkaszolgálatba történt behívása után — különféle címeken — anyagilag is támogatta HALÁSZ Gábort. 90. BISZTRAY Gyula: Könyvek között egy életen át. Bp., 1976. Szépirodalmi K. 592. 1. 91. GÁL István: Bartóktól'Radnótiig. Bp., (1973.) Magvető. 333. 2. 1. 210