AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Halász Gábor és az Országos Széchényi Könyvtár

Pedig közben a főigazgató rendelkezésére több évre abba kellett hagynia a kézirattári munkát, 25 hogy az 1936-ban meginduló nagy könyvtári reform egyik megvalósítója legyen. Rá azért volt szükség, mert GORIUPP Alisz mellett ő volt az, aki külföldön is tanulmányozta az adréma rendszert. FITZ főigazgató hivatalos megbízása így szól erről a kiküldetésről: 26 „Alulírott hivatalosan igazolom, hogy dr. Halász Gábor múzeumi segédőr az Országos Széchényi Könyvtár igazgatóságának megbízásából — angliai tanulmányútjáról, melyet egy társasutazás keretében hajt végre, visszatérőben — a nürnbergi Staatsarchivban magyar vonatkozású anyag után kutat és a frankfurti városi könyvtárban a katalogizálásnál alkalma­zott Adréma-szisztémát tanulmányozza. Fitz s. k. igazgató." Ezután — 1936-ban — került át a GORIUPP Alisz vezette Nyomtat­vány tárba (később: a Nyomtatott Könyvek Tára), először mint beosztott tisztviselő, 1937-től pedig mint az osztályvezető helyettese dolgozott. 27 Munkája itt is többrétű volt: — újjá kellett szerveznie, korszerűvé tennie az olvasóterem kézi­könyvtárát, katalógusait, — tájékoztató munkát és revíziós feladatokat látott el, — az akkor felállított tizedes rendszerű szakkatalógus irodalom, tör­ténelem, sőt egy éven át a társadalomtudományok (8, 9, 3 főosztályok) céduláinak beosztását, a szakok megfelelő tagolását és a vonatkozó szakok betűrendes tárgymutatójának vezetését kellett elvégeznie; — különféle, a főigazgató esetenkénti megbízása alapján ráháruló feladatokat is megoldott. 28 A Könyvtár és a Múzeum vezetői — az akkori igen nehéz viszonyokhoz mérten — igyekeztek kifejezést adni HALÁSZ Gábor iránti megbecsülésük­25. Érdeklődése — mint már jeleztük — továbbra is erőteljesen kötötte a kézirattári munkához. Ld. erre vonatkozóan még a következő publikációját: Justh Zsigmond ismeretlen naplói és más kéziratai. A Széchényi Könyvtár új szerzeménye. — Magyar Könyvszemle. 1939. 159—164. 1. 26. 121/1935. OSZK Irattár. (Magyar és német nyelven fogalmazott hivatalos ok­mány.) 27. Ld. ezekre vonatkozóan az OSZK 1936 — 41. évi beszámoló jelentéseit. 1942-ben nem közöltek részleteket a munkatársak beosztásáról; az 1943. évben történt változásokra később visszatérünk. 28. Pl. 1930-ban a Párizsban tartott lengyel kiállítás magyar vonatkozású anyagá­nak (BEM és PETŐFI, BAJZA, DEÁK, KÖLCSEY, VÖRÖSMARTY, WESSELÉNYI stb.) forgatókönyvét ő írta meg (364/1930. OSZK Irattár.), szakértőként őt is kiren­delte az igazgatóság egy perben, amelyben LANTOS Adolf antikvárius alperesként szerepelt (111/1939. OSZK Irattár.) Talán legérdekesebb volt az a szakértői mun­kája — DEZSÉNYI Bélával közösen — aminek eredménye FITZ főigazgatónak a VKM számára küldött, kortörténeti szempontból is igen érdekes állásfoglalása volt.: ,,A magyarországi könyvfogyasztás mértéke, miként a kiadóvállalatok és sajtótermékek állandó szaporodásából is látható, oly nagy, hogy a külföldi művek fordításainak kiadását, tekintettel arra, hogy a magyar írók nem tudnak annyit írni, amennyit közönségünk olvasni szokott, nem lehet jelentősen korlátozni. . . Nem szabadna a fordításokat korlátozni, illetőleg olyan elveket felállítani, amelyek konzekvenciáikban szellemi izoláltságot (kiemelés tőlem, H. Gy.) idézhetnének elő. A külföldi irodalomra nagyon is rászorulunk." (51/1944. I. 8. OSZK Irattár.) — DEZSÉNYI, FITZ és HALÁSZ tehát egyértelműen tiltakozott 1943/44-ben a ,.szellemi gettó" ellen s a fordítások szorgalmazásával munkaalkalmat óhajtottak biztosítani az üldözött írók számára. 192

Next

/
Thumbnails
Contents