AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

A kézirat és a nyomtatványtöredék összehasonlítását elvégeztük. A fejezetek számozási eltérése mellett találtunk más különbözést is. A kézirat vonatkozó szövege teljesebb, mint a nyomtatvány töredéké. A nyomtatott szövegből kimaradt, a kéziratban meglevő szövegrészek nincsenek áthúzva vagy zárójelezve. Ebből következtetünk arra, hogy a nyomdába mégis egy másik kézirat kerülhetett, s az máig lappang valahol vagy elpusztult. A szövegösszevetés alapján kigyűjtött kéziratos szövegrészek azonban beszédesek. A legérdekesebbek a kézirat XVII. fejezetéből (a nyomtatott szövegben ez a XVIII. fejezet!) kerültek elő. KOSSUTH a békepárti küldöttel beszélget a párt formálódó programjáról. A beszélgetést a nyomtatott szövegben jelentősen megkurtítva találjuk a kézirathoz képest. Hiányzik a nyomtatványból KOSSUTH csongrádi eltévedésének a leírása is, és ami a legérdekesebb, kihagyta a nyomtatott szövegből a szerző KOSSUTH jellemének elemzését, amely a kéziratban így hangzik: „Kossuth nem volt az az ember, amivé őt környezete tévé. Természeténél fogva igénytelen, lemondó, környezete által lőn nagyravágyó, követelő. Természeténél fogva bizalmas, nyílt szívű; környezete által gyanakodó, féltékeny. Természeténél fogva egyszerű polgár, környezete által udvari nimbuszba zárt Lama. Természeténél fogva határozott character, környezete miatt ingatag, következetlen s végre környezete által személyes bátorsága daczára annyiszor kislelkű." — A fölbukkant kézirat szövegén a nyomtatáskor JÓKAI enyhített, változtatott, ha ugyan a nyomtatás alapja ez a kézirat, s nem kell föltételeznünk egy tisztázatot. Akárhogy volt is, a nyomdai töredék és a fölbukkant kézirat szó szerinti egyezése minden különbség mellett is arra utal, hogy az annyit emlegetett Emléksorok és a VLADÁRkollekcióból előkerült címtelen kézirat azonos. 63 folio terjedelmű a kézirat, a lapok mérete 290X230 mm. JÓKAI megszámozta a lapokat, amelyeknek mindkét oldalára írta szövegét. Az oldalszámozás azonban némelykor megszakad. A kézirat elejéről hiányzik az 1—4. oldal. A hiányzó 1—2—3—4 oldalakon lehetett a kézirat címe és bevezetője. Az 5-ik oldalon kezdődik a szöveg, s ez minden bizonnyal a mű első fejezete, amely megállapítható a fejezetszámozásból. Az első három fejezetet ugyan nem jelölte JÓKAI, de a negyediket már igen (utólagos ceruzajelzéssel!), s a negyedik fejezet előtt három van, tehát az 1., 2., 3. Az egyes fejezetek élére láthatóan — a tinta mutatja — utólag írta oda a szerző a fejezetek tartalmi kivonatát. Ha ezeket a kivonatokat leírjuk, bemutatjuk általuk a kézirat tartalmát. Azt is meg kell jegyezni még, hogy miként az első három fejezet sorszámjele hiányzik, az utolsó — a XXIX. és XXX. — fejezeté is lemaradt, továbbá a folyamatos lapszámozás menete rögzítendő: 5—8. és 11—84., továbbá 1—25., a következő egységben nem az oldal, hanem a lap számozott: 1—4. — e rész tehát 8 oldal, és a következő két fejezet — a XIX. és XXX. — az előző számozás folytatása: hasonló módon csak a lapokat számozza a szerző: 5 — 11. — e rész tehát 14 oldal. — A kézirat oldalainak száma így 126. Közöljük tehát a kézirat fejezeteinek, JÓKAI írta vázlatos tartalmát, a fejezetek rendjében (a fejezeteket jelölő római számokat zárójelbe téve, ahol a kéziratról lemaradtak). 170