AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

szöveget kinyomatva ő maga hozza majd Bécsből, de STROHMAYER, a kéziratot „eilfertigst" fordíttassa le magyarra és latinra, és nyomssa ki. Hogy ez valójában megtörtént-e, hogy a magyar fordítást („A nemes szívű magyarokhoz eggy az ország napjához illő levélben") még STROHMAYER intézte-e, már nem lehet megállapítani. A fonal, amelyre eddig TRENK műveinek kronológiáját felfűzhettük, itt megszakad, a levelezés érdemben megszűnik; a későbbi levelek már nem egyebek hivatalos hangvételű fizetési felszólításoknál. Az sem állapítható meg, készült-e latin fordítása is ennek az írásnak, ismerni mindenesetre nem ismerünk ilyent. Megjelenése mögött azonban már bizonyosan nem STROHMAYER állt, ő áprilisban hirdet utoljára TRENK-féle munkát. TRENK Bécsben még nem tudja, hogy kiadója nem kíván vele többé közösséget vállalni, s egyre írogat neki. „Egyszerre csak megszűnt köztünk a levelezés" — panaszolja május 24-én, hiába küldte el minden röpiratát 10 nappal korábban STROHMAYERnek, semmint bárki utánnyomhatta volna, ő mégis hallgat arról, hogy mi történt ezekkel. Pedig az ilyen röpiratok éppen az első nyolc napban a legkapósabbak, amikor aktuálisak. Egyedül Pozsonyból 200 példányt kértek tőle, s ő — STROHMAYERre való tekintettel — nem küldött semmit. Az meg tíz nap óra nem jelentkezik. Holott „ich verliere die Zeit, da ich am meisten Geld brauche", elvesztegeti az időt, pedig most volna leginkább pénzre szüksége. Meg is biztatja (vagy tán fenyegeti?) „Az új monarchánálkilátásaim a lehető legjobbak..." Május 27-én újabb levél, még keserűbb: „Helyzetem még sohasem volt ilyen kritikus", írja, de csupán mert az emberi jóságra bízta magát. De most minden jóra fordul, az uralkodó bízik benne, a remény napja felsütött (der Hoffnung Sonne geht mir auf), amiről rövidesen ország-világ meggyőződhet. Ezzel vége a levelezésnek, most már TRENK részéről is. Hősünk Pestre érkezik, és hosszabb időre itt száll meg. STROHMAYER ekkor közli vele, hogy nem kíván közösséget vállalni írásaival,

55 s TRENK emiatt kénytelen más könyvárushoz fordulni. Mi késztethette STROHMAYERt a szakításra, nem tudni. Az események vagy meggondolások rekonstruálásakor csak feltevésekre szorítkozhatunk. Tény, hogy 1790. „május 24-én beidézték a budai és pesti könyvnyomtatókat a helytartótanácshoz. Figyelmeztették őket, vigyázzanak a cenzori rendelkezések pontos megtartására, ne nyomassanak semmit approbatio előtt; aztán sűrűn következtek hasonló figyelmeztetések, egyre szigorúbb büntetések kilátásba helyezésével".

56 Lehetséges, hogy STROHMAYERnek ennyi elegendő volt ahhoz: ne vállalja TRENK eme kényes írását, s emiatt a személyes találkozáskor összekülönböztek. Ez azonban meglehetősen valószínűtlen: egyfelől TRENK több későbbi levélben hangsúlyozta, hogy attól még barátok maradhatnak, ha a kiadói kapcsolat meg is szűnt, másfelől meg STROHMAYER forgalmazott a TRENKénél lényegesen aggályosabb írásokat is, így a LACZKOVicséit, az időközben még inkább megszigorított ellenőrzés ellenére. Érdemes itt megemlíteni, hogy éppen LACZKOVICS alkalmazta újra a TRENK-féle eljárást a cenzúramegkerülési vádak elhárí55. 1790. szeptember 2-i levél. 56. WALDAPFEL J.: ötven év... 110. 1. 151