AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

TRENK maga egészen másképpen motiválja Pestre jövetelét:

14 „Alighogy a császár trónralépett, máris siettem hozzá. Beléptemkor megragadta kezemet és így szólt: ,Kedves Trenkem! Mennyire örvendek, hogy életben látom. Meghatottan olvastam élettörténetét,

15 nagy szégyen Bécsre, hogy ez nyilvánosságra került. . .' Csak annyit beszéltem, amennyit ilyenkor egy magamfajta férfiú szükségesnek vél elmondani. Még sohasem hallottam ilyen nyíltszívű kijelentéseket, egy nemes érzület ilyetén megnyilatkozásait egy uralkodó szájából. . . Egész valóm felriadt elvekre épült királygyűlöletéből; szeretetem, bizalmam Lipót iránt az enthusiasmusig fokozódott, jogaimra vonatkozó reményeim fényesnek tűntek, s elhatároztam, hogy életem utolsó napjait csak neki szentelem." A zsarnokgyűlöletet felváltó újszülött királypártiság lelki motivációját ily módon meglelve, TRENK „ennek az érzésnek első mámorában" hazatért és azon nyomban papírra vetette Trencks Empfindung bei seiner ersten Audienz című versét. Ez nem egyéb vaskos hízelgésnél: „Der Fluch verwandelt sich in Segen, Wo Gott uns solche Herrscher schickt" stb. Meg is nyerte vele az uralkodó tetszését, s ettől kezdve „két- vagy három ízben hetenként mentem hozzá, anélkül, hogy valaha elutasított volna. .. a legfontosabb ügyekben is megkérdezte véleményemet, amellett annyi megbízatást kaptam írásbeli kidolgozásra, hogy gyakorta éjszaka írtam meg azt, amit következő nap átnyújtottam. . .

16 Egyébként TRENK egyike lehetett az első írástudóknak, akiket az új uralkodó körébe vont. Március 23-val keltezi ugyanis az első audiencián támadt érzelmeit, LIPÓT pedig nem egészen két héttel korábban, március 12-én érkezett a Hofburgba.

17 Egy ilyen alkalommal azután az uralkodó így szólt volna TRENKhez — mintegy mellékesen, fontos államügyek vele való megbeszélése kapcsán — : „Trenk! Tudom, hogy önnek számos barátja van Magyarországon, hogy ismer minden elégedetlenkedőt, minthogy sajátmagának is van oka 14. Nachtrag... 159. 1.: Kaum hatte der Kaiser Leopold den Thron bestiegen, so eilte ich zu ihm. Bei dem ersten Eintritte nahm er mich bey der Hand und sagte

: Mein Trenck! es freuet mich, dass ich sie noch im Leben finde. Ihre Geschichte habe ich mit viel Gefühl durchgelesen, und es ist eine Schande für Wien, dass sie bekannt gemacht wurde

. .. Ich sprach nur, was in solcher günstigen Gelegenheit ein Mann meiner Gattung sprechen soll. Noch nie hatte ich dergleichen offenherzige Ausdrücke, solche Merkmale eines edlen Gefühls aus dem Mund eines Monarchen gehört

. . . Meine ganze Seele erwachte aus ihren bereits durch Grundsätze gebildeten Fürstenhasse; bis zum Enthusiasmus erhob sich meine Liebe, mein Vertrauen für Leopold, die Aussicht für mein Recht schien glänzend, und ich entschloss, meine letzte Tage ganz für ihn zu leben." 15. Ez kétségkívül igaz. TRENK önéletírása még LIPÓT toscanai szeretőjének könyvtárában is megvolt. (WANDEUSZKA, Adam: II. Leopold. Wien 1965. 2. 167. 1.) 16. Nachtrag. . . 164. 1. „Nun gieng ich wenigstens zwey und dreymal in der Wochen zu ihm, ohne jemals abwiesen zu werden. Sähe und fand Vertrauen und Achtung, wurde auch in den wichtigsten Gegenständen befragt, und erhielt so viel Aufträge zu verschiedenen schriftlichen Ausarbeitungen, dass ich manche Nacht für ihn schrieb, und am folgenden Tag schon fertig übergab.

. . 17. WANDRUSZKA, A.: II. Leopold.

.. Bd. 2. 252. 1. 126