AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

szemben öröksége címén bizonyos megváltást kapott a kincstártól, s ebből birtokot vásárolt magának 1753-ban az alsó-ausztriai Zwerbachban. 1854-ben, édesanyja halálhírére TRENK az akkor lengyel fennhatóság alatt levő Danzigba utazik. Itt a — porosz törvények által igen szigorúan büntetett — dezertálást nem felejtő II. FRIGYES csellel ismét elfogatja. Ez alkalommal a magdeburgi várbörtön a „Leidensgeschichte" újabb állomásának színhelye. Itt szenved nedves pincében, falhoz láncolva, sanyargatva, de töretlenül.

5 Menekülési kísérletei sorra kudarcba fulladnak, mígnem a hétéves háború befejeztével MÁRIA TERÉZIA kieszközölteti szabadon bocsáttatását. (Voltak kortársak, akik TRENKtől magától úgy tudták, AMÁLIA hercegnő, a régi kedves, arannyal telt keze ért el Bécsig, így téve lehetővé, hogy érdekében eljárjanak a porosz udvarnál.)

6 1764-ben került vissza TRENK Bécsbe, de minthogy nem az uralkodónő kedve szerint viselkedik, hamarosan Aachenbe költözik, ahol írásaival és magyar borokkal kereskedik. Meg is nősül: a helybeli polgármester egyik leányát veszi feleségül. Mintegy 15 év után Aachenből is távoznia kell, üzleti ügyeiből és írásaiból fakadó kellemetlenségek következtében. Feleségével és szépszámú családjával Zwerbachban telepszik le. írja önéletírásának köteteit és várja, hogy mikor kezdhetné ismét a szlavóniai TRENKbirtokért folytatott pereket. II. FRIGYES halála után engedélyt kap arra, hogy Poroszországba utazzék — sőt: az új uralkodó személyesen is fogadja. Látogatása a porosz udvarnál később erkölcsi tőkének bizonyul: szeret célozni arra, hogy az ő kapcsolatai egyengették a reichenbachi megegyezés útját. Feltehetően ez lehetett egyik oka annak is, hogy Magyarországon többen is keresték barátságát. A másik ok: 1789 végén Párizsba utazott, ahol állítólag nagy lelkesedéssel fogadták, s ahonnan röviddel a forradalom kitörése előtt tért vissza Ausztriába. Ettől kezdve azzal kérkedik, hogy a forradalom szemtanúja volt.

7 Bár már igazán nem mondható fiatalnak (70 esztendős, de eleven magas öreg s igen vividus — jellemzi KERESZTESI József naplójában

8

), az 1790-es évet megkísérli karrierje megalapozására fordítani: elnyerni az új uralkodó kegyeit, s ezzel együtt a szlavóniai birtokokat, továbbá írásaiból minél több pénzt kicsiholni. Feltehetően többre is vágyik ennél: politikai babérokra pályázik. Mindez biztatóan is indul, de féktelen természete, saját kiválóságába vetett rendíthetetlen hite, no meg képességeinek elégtelensége most már végleg vesztét okozzák. 179l-re már odáig jut, hogy helyzete mind Magyarországon, mind Ausztriában tarthatatlanná válik. Előbb az írást kell beszüntetnie, amire a LIPÓT által életbe léptetett szigorú cenzúra és egy kényszerű reverzális arról, hogy nem publikál többé, egyaránt kötelezi. 5. GRAB, Walter: Friedrich von der Trenck Hochstapler und Freiheitsmärtyrer und andere Studien zur Revolutions und Literaturgeschichte. Kronberg/Ts 1977. 12 — 15. 1. 6. THIÉBATJLT 1807-ben megjelent Memoires-jai szerint TRENK Párizsban beszélt neki szabadulásának körülményeiről. Idézi GUGITZ G. (Trencks Merckwürdige Lebensgeschichte...) Hrsg. v. Gustav GUGITZ. München-Leipzig 1912. Bd. 1. 15. 1. 7. Erről bővebben: GRAB, W.: Trenck. 25 — 30. 1. 8. KERESZTESI József: Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből aXVIII-dik század végén. — — egykorú eredeti naplója. Pest 1868. 293. 1. 124