AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Soltész Zoltánné: A velencei Franceschi-cég és Matteo Pagano nyomdásznév nélkül kiadott, 16. századi, ritka nyomtatványai

hogy ki gyűjtötte egybe ezeket a különböző években és más-más olasz városokban közreadott népszerű munkákat.

2 STOLL Béla feltevése szerint talán egy paduai egyetemi hallgató hozta haza magával az itáliai tartózkodása alatt megvásárolt és szívesen olvasott műveket.

3 Kötetbe egyesítésük mindenképpen tudatos gyűjtőtevékenységre vall. Korábbi őrzési helyükre, a váci piarista könyvtárba, már könyvalakban kerülhettek e nyomtatványok. Ellenkező esetben ugyanis nemcsak az első mű, hanem valamennyi nyomtatvány címlapjára bejegyezték volna, hogy a kis munka a váci piarista rendház könyvtárának tulajdona.

4 A kötetbe egyesített 81 mű közül csupán kettő nem tartozik az olasz szakkifejezéssel ,,stampe popolari"-nak nevezett, népszerű munkákhoz. E két mű — Luigi PASQUALIGO II fedele című komédiája

5 és Diomisso GUAZZONI Quintilia címen, 1579-ben Mantuában kiadott tragikomédiája — a többieknél lényegesen terjedelmesebb s számos könyvtárban meglevő nyomtatvány.

6 A kötet egykori tulajdonosa azonban éppoly féltve őrizte őket, mint a pár leveles s így könnyen elkallódó, korai,,ponyvakiadásokat". A többi nyomtatvány igen változatos műfaji megoszlást mutat. Többségük világi témájú prózai vagy verses elbeszélés. A kifejezetten szórakoztató, rövid novella jellegű művekhez hasonlítva, feltűnően kevés a vallásos tárgyú kiadvány: összesen hét ilyen jellegű munka van a kötetben.

7 Három vers a törökök elleni harcok eseményeit örökíti meg s így a könyv egykori tulajdonosának aktuális politikai érdeklődéséről tanúskodik.

8 Nem kétséges, hogy ezek a 16. században Európa-szerte, de különösen Olaszországban számos példányban meglevő, füzetszerű kis nyomtatványok Magyarországon csak azért maradhattak fenn, mert egykori tulajdonosuk előrelátóan kötetbe egyesítette őket. Maguknak a műveknek irodalomés művelődéstörténeti jelentőségét e helyen szükségtelen lenne elemezni. Könyvtörténeti értékükre vonatkozóan is elégséges csupán STOLL Béla bibliográfiai leírásaira hivatkozni, amelyek alapján az egyes művek népszerűsége s a kérdéses kiadvány ritkasága egyaránt lemérhető. E ritka nyomtatványok kötetbe egyesítésének ténye azonban még egy szempontból figyelmet érdemel: jelentősen megkönnyíti ugyanis a többségükben impresszum nélkül kiadott nyomtatványok összehasonlítását, közvetve tehát közreadójuk felkutatását. Ez a tény pedig egyértelműen 2. Fenti munka az egybekötött művek sorrendjében közli a nyomtatványok leírását s a munkák más kiadásaira vonatkozó irodalmat. 3. I. e. 355. 1. 4. Az első nyomtatvány címlapján „Biblioth. Vaciensis Sehol. Piar." bejegyzés, az első kötéstábla belsején pedig a következő szövegű nyomtatott ex-libris jelzi, hogy a kötet a váci piarista rendház tulajdona volt: „A váczi kegyes-tanítórendi ház könyvtára." 5. A 96 levél terjedelmű mű 1579-ben Francesco ZILETTI velencei nyomdájában jelent meg. Költetünk 10. darabja. Bibliográfiai leírását közli: Short-title catalogue of books printed in Italy and of Italian books printed in other countries from 1465 to 1600 now in the British Museum. London 1958. (Továbbiakban: BMC Italian) 491. 1. 6. A 119 számozott levél terjedelmű nyomtatványt Giacomo RUFFINELLO adta közre. Kötetünk 11. darabja. Bibliográfiai leírását ld. BMC Italian 319. 1. 7. Koll. 2-8. 8. Koll. 1, 9, 49. 110