AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Honi hontalanok és hontalan honiak — az új Magyarországért (1919-1945)
fő műfaja a politikai irodalom. 1922-ben „Horthy királyságát" leplezi le TARCZALI Róbert (Quand Horthy est roi) VÉRTES Marcell illusztrációival. Az Emberi Jogok Ligájának kiadásában jelent meg KUNÉI Zsigmond írása SOMOGYI Béla és BACSÓ Béla meggyilkolásáról. 1931-ben csempészték haza Párizsból KÁROLYI Mihály Tiétek a föld. Izenet a magyar földmíves-szegénységnek című röpiratát. Sorsa: kitiltás, elkobzás s per a hatóság részéről; a „másik Magyarország" részéről pedig szenvedélyes érdeklődés, a veszély vállalása, kínzatás és börtön. 1932-ben a párizsi magyarok Két akasztófa című kis könyvükben emelik fel szavukat SALLAI Imre és FÜRST Sándor meggyilkolása ellen. Az emigrációs könyvkiadás maradandó értékű vállalkozása a Monde-sorozat. KÁROLYI Mihály, ARANYOSSI Pál és BÖLÖNI György kezdeményezték és Henri BARBUSSE Monde c. lapja harangozta be 1930. április 12-én. Mindössze négy darabja jelent meg — a hivatalos Magyarország mindegyiket elkobzásra itélte. HASEK Svejk és TARASZOV—RODIONOV Csokoládé című regényét KARIKÁS Frigyes fordította magyarra, KATONA Fedor álnéven. A harmadik, Ernst GLAESER A 902esek című háborúellenes regénye volt, melyről Thomas MANN is nagy elismeréssel nyilatkozott. A sorozat negyedik darabját, az Új pásztort magyar szerző írta. SZILÁGYI András, orvos, illegális kommunista. 1937-ben a Szabad Szó kiadásában jelent meg GERGELY Sándor Vitézek és hősök című elbeszélése és KOMJÁT Aladár posztumusz verseskötete, a Megindul a Föld. 1937-ben halt meg Párizsban DINER-DÉNES József művészettörténész. Esztétikai cikkei a halála előtti időszakban egyszerre csak eltűntek a Populaire hasábjairól, mert azt vallotta, hogy ,,a spanyol polgárháború most sokkal fontosabb, mint a művészet". Ugyanebben az évben adták ki a Szabad Szó spanyol albumát, mely többek között KOMJÁT Aladár verseit tartalmazta ARMA Pál zenéjével és Hja ERENBURG riportját a Nemzetközi Brigádról. Ilyen előzmények után érthető, hogy az 1944-es párizsi barikádok harcosai között majd háromezer magyar található. A magyar írók és művészek, amikor kellett, az ecsetet s a tollat a fegyverrel cserélték fel. BÖLÖNI György a Magyar Függetlenségi Mozgalom élére állott, GEREBLYÉS László és PALOTÁS Imre a Petőfi-században harcoltak, POLITZER Györgyöt, „a materializmus Pascal"ját (akinek tanulmányai már a húszas évek közepén francia tudományos folyóiratokban jelentek meg) a Gestapo lőtte agyon a Mont Valérien-en. Ha megtagadnak, mindig csak idejönnék ha bánt a magyar s az őrült Európa, ha proletár űz intellektuelként, s ha eszmék, hitek fulladnak piszokba. . . Ha megtagadnak, mindig csak idejönnék — így őrizte Párizst, a forradalom városát költészetében s emberi magatartásában haláláig HAVAS Endre. A kortársak emlékezete szerint a háborús években körülbelül négyezer főt tett ki az angliai magyar emigráció. A különböző politikai irányzatú csoportok természetesen nem minden kérdésben gondolkoztak egyöntetűen, de bizonyos, hogy az alapkérdésben egyetértettek és közös akciókat vállaltak. Három jelentős szervezetet alapítottak. 565