AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Honi hontalanok és hontalan honiak — az új Magyarországért (1919-1945)

fő műfaja a politikai irodalom. 1922-ben „Horthy királyságát" leplezi le TAR­CZALI Róbert (Quand Horthy est roi) VÉRTES Marcell illusztrációival. Az Emberi Jogok Ligájának kiadásában jelent meg KUNÉI Zsigmond írása SOMOGYI Béla és BACSÓ Béla meggyilkolásáról. 1931-ben csempészték haza Párizsból KÁROLYI Mihály Tiétek a föld. Izenet a magyar földmíves-szegénységnek című röpiratát. Sorsa: kitiltás, elkobzás s per a hatóság részéről; a „másik Magyarország" részéről pedig szenvedélyes érdeklődés, a veszély vállalása, kínzatás és börtön. 1932-ben a párizsi magyarok Két akasztófa című kis könyvükben emelik fel szavukat SALLAI Imre és FÜRST Sándor meggyilkolása ellen. Az emigrációs könyvkiadás maradandó értékű vállalkozása a Monde-sorozat. KÁROLYI Mihály, ARANYOSSI Pál és BÖLÖNI György kezdeményezték és Henri BARBUSSE Monde c. lapja harangozta be 1930. április 12-én. Mindössze négy da­rabja jelent meg — a hivatalos Magyarország mindegyiket elkobzásra itélte. HASEK Svejk és TARASZOV—RODIONOV Csokoládé című regényét KARIKÁS Frigyes fordította magyarra, KATONA Fedor álnéven. A harmadik, Ernst GLAESER A 902­esek című háborúellenes regénye volt, melyről Thomas MANN is nagy elismeréssel nyilatkozott. A sorozat negyedik darabját, az Új pásztort magyar szerző írta. SZILÁGYI András, orvos, illegális kommunista. 1937-ben a Szabad Szó kiadásában jelent meg GERGELY Sándor Vitézek és hősök című elbeszélése és KOMJÁT Aladár posztumusz verseskötete, a Megindul a Föld. 1937-ben halt meg Párizsban DINER-DÉNES József művészettörténész. Esz­tétikai cikkei a halála előtti időszakban egyszerre csak eltűntek a Populaire ha­sábjairól, mert azt vallotta, hogy ,,a spanyol polgárháború most sokkal fonto­sabb, mint a művészet". Ugyanebben az évben adták ki a Szabad Szó spanyol albumát, mely többek között KOMJÁT Aladár verseit tartalmazta ARMA Pál ze­néjével és Hja ERENBURG riportját a Nemzetközi Brigádról. Ilyen előzmények után érthető, hogy az 1944-es párizsi barikádok harcosai között majd háromezer magyar található. A magyar írók és művészek, amikor kellett, az ecsetet s a tollat a fegyverrel cserélték fel. BÖLÖNI György a Magyar Függetlenségi Mozgalom élére állott, GEREBLYÉS László és PALOTÁS Imre a Petőfi-században harcoltak, POLITZER Györgyöt, „a materializmus Pascal"ját (akinek tanulmányai már a húszas évek közepén francia tudományos folyóira­tokban jelentek meg) a Gestapo lőtte agyon a Mont Valérien-en. Ha megtagadnak, mindig csak idejönnék ha bánt a magyar s az őrült Európa, ha proletár űz intellektuelként, s ha eszmék, hitek fulladnak piszokba. . . Ha megtagadnak, mindig csak idejönnék — így őrizte Párizst, a forradalom városát költészetében s emberi magatartásában haláláig HAVAS Endre. A kortársak emlékezete szerint a háborús években körülbelül négyezer főt tett ki az angliai magyar emigráció. A különböző politikai irányzatú csoportok természetesen nem minden kérdésben gondolkoztak egyöntetűen, de bizonyos, hogy az alapkérdésben egyetértettek és közös akciókat vállaltak. Három jelentős szervezetet alapítottak. 565

Next

/
Thumbnails
Contents