AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története

irodalomtörténészeket és nyelvészeket egyaránt foglalkoztatta e szó és a mögötte meghúzódó különböző értelem. Ennek megfelelően az utolsó száz évben számosan írtak is róla, de többségükben — ha magasabb szinten is — a részletekben ugyancsak összekeverve a fogalmakat. Szerencsére az időrendben szinte a legutolsó és talán a legilletékesebb kiadvány, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

11 már jól elkülönítette a „csízió" szó több értelmét és azok használatának kezdő időpontját is megadta. Ezzel lényegesen hozzájárult a korábbi, összezavarodott állapot tisztászásához,

113 és jó kiinduló alapot nyújt a további tárgyaláshoz. Az említett kiadvány szerint a „csízió" szó négy értelme a következő: I. versbe szedett ünnepnaptár (1538 előtt), 2. népszerű-tudományos leírás (1600 körül), 3. álmoskönyv-jóskönyv (1799/1844), 4. diákfurfang (1898). A „CISIO JANUS" A LATIN ,,ClSIO JANUS" A „csízió" szónak időrendben első értelme tehát a „versbe szedett ünnepnaptár". Latin nyelvű eredetije 1200 táján külföldön keletkezett, és az ún. öröknaptárak egy fajtáját alkotja. A középkori öröknaptár az egyház állandó ünnepeit és a szentek neveit tüntette fel azok változatlan naptári helyén. A hónappal, majd azon belül ennek napjával történő és ma általánosan használatos időmeghatározás a századok során csak lassan vált egyre általánosabbá. Korábban ezeknek az öröknaptárban szereplő ünnepeknek és szenteknek nevei adtak csaknem kizárólagos eligazítást az egy-egy éven belüli időrendről nem csupán az egyházi személyek, de mindenki számára. Ezért volt ismeretük igen fontos, méghozzá az éven belül elfoglalt pontos helyükkel együtt. Erre a célra szolgált a csízió, amely ezeket az ismereteket jól memorizálható, verses formában összegezte. Ebben minden hónapra jut egy-egy kétsoros vers, amelyek mindegyike annyi szótagból áll, ahány napból az adott hónap. A szótag sorszáma a hónap megfelelő napját jelenti. A szótag maga — többnyire rövidítve — az arra a napra eső állandó ünnepnek, ill. az ünnep szentjének nevét mondja meg. A memorizálásra fontosnak tartott ilyen ünnepek száma havonként erősen változó, a márciusi négy és az augusztusi 23 között. Az összesen mintegy másfélszáz ünnep jellemző szótagja közötti űrt, vagyis az év többi, kb. kétszáz napjára eső szótag helyét önkényesen kieszelt és nem mindig értelmes szöveg tölti ki. A vers tehát a 12 hónapnak megfelelően tizenkétszer két sorból áll, és azokban az év napjainak számával azonosan 365 szótag olvasható. E középkori latin vers első két szava: „Cisio Janus". Ez az öt szótag a január elseje és ötödike közötti napokra vonatkozik, amelyek közül az első a mai újévet jelölte. Ennek latin neve: Circumcisio Christi. A fenti két szó közül tehát az első ebből származik. A második szó a hónap latin nevének, Januarius-nak rövidítése. A latin „Cisio Janus" középkori történetével és korai más nyelvű változataiII. Bp. 1967. I. 544. 1. IIa VOIGT Vilmos már világosan megkülönböztette a versbe szedett öröknaptárat az ezzel együtt jóslatokat is tartalmazó népkönyvtől (Világirodalmi lexikon. II. Bp. 1972. 462. 1.). 266