AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Honi hontalanok és hontalan honiak — az új Magyarországért (1919-1945)

Knopp Imre Nyilas-opera Bemutatásra került 1936 szilveszterén, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt VIII. kerületi szervezete ifjúsági csoportjának szilveszteri műsorában, a Nyomdász Szakszervezet Kölcsey utcai kultúrtermében. Szín: egy nyilas párthelyiség, a falon Hitler-kép, nyilaskeresztek, baloldalt egy íróasztal és néhány szék. Egy magasabb és egy alacsonyabb férfi nyilas egyenruhában. Kettő együtt a „Kicsi fehér meszelt szoba" dallamára énekel. Frissen meszelt pincehelyiség, falon függő Hitler-kép Ez a mi kis párthelyiségünk, egy gróf fizeti a bérét, Jobbra-balra nyilaskereszt, büszkélkedve hordjuk mi ezt, Alul-felül-elől-hátul (megfordulnak, meghajolnak, a fenekükön egy-egy nyilaskereszt) (A magasabb nyilas felemel az asztalról egy nyilaskeresztes napilapot.) Ez egy nyilas köpőcsésze, vezérünk aranyköpése, Nem vész kárba, ebbe hull A magasabb nyilas a kisebbhez fordul: ,,A 'sorrentói emlék' dallamára) De fogjunk már a rendezéshez, máma itten nagygyűlés lesz, Rakjunk sorba öt-hat széket, ide ül majd a tömeg. S mivel te még újonc vagy itt, elárulok néked annyit, Ha a vezérek szónokolnak, nekünk lelkesedni kell. Kisebb: Én nem tudom, ki ma a vezér, nem tudom (:Nem tudom, mi ez az érzés. . .": S kinek kell tapsolnom, és kinek nem. Nagyobb: Aki semmit nem csinál, csak mindig a szája jár, Ki sosem ad, csupán ígér, nálunk mindig az a vezér. (,,Ejh, uhnyem") Jön a tömeg, jön a tömeg, Hallom súlyos lépteiket, hömpölyögve jönnek, mint az áradat, Kisebb: Hárman vannak Nagyobb: fogjad be a szájadat! Lefogadni merem, kicsi lesz a terem, Ha mind eljő, akit várunk! Három ember bejön és leül. Kisebb: (Valamilyen operából) Helyet foglal a tömeg, már a gróf is közeleg, Nagyobb: Várj, hadd jöjjön közelebb, akkor éljenezzük meg, Édes komám, két pofával, ahogy tudod, úgy ordijj! Mert ha nem lesz cifra balhé, elmarad a napidíj. . . Ketten: (Magas és mély hangon) Heil, heil, heil, heil!!! Gróf: (Megáll az asztalnál) „A faluban a legárvább én vagyok" dall.) Az országban a legárjább ón vagyok, a családfám makulátlanul ragyog, Sem az apám, sem az anyám nem okos, én pedig a fiuk vagyok, Gróf Festetics, a homokos. Gróf: („Ritka búza . . . dall.") Jó a búza, jó az árpa, jó a rozs, Zavarosban halászni sem rossz, Együtt úszom én az árral, kezet fogok proletárral, paraszttal, hogyha az jó pénzt hoz Büdös paraszt, piszkos proli, nyújtsd ide a mancsodat Mert hogyha ón azt megteszem, hogy hozzád leereszkedem, Ajánlom, ne tétovázz sokat. Két nyilas: („Kék tó, tiszta tó" dall.) Szép szó, cifra szó, csak az boldog ki ezt hallja, A palkók megszédülnek, és ettől másznak fel a falra, Nagyobb: Itt jön a Kémeri, Kémeri Nagy („Én vagyok, én vagyok. . .") Gróf: Nagy ember, nagy ember, nagy ember vagy, Kémeri: Az, amit én akarok, nem titok, Hogy ha engem megtámadnak, elfutok. („A Csap utcán. . ." dall.) A körúton végestelen végig, Reszketnek, ha lépteimet érzik, 624