AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A millenáris Magyarország az angol sajtóban
zési törvény nem tette lehetővé. 64 A magyarországi ellenzék most már BÁNFFY megbuktatásának igényével indított új rohamot a gazdasági különválás kínálkozó alkalmának megragadása érdekében. Ezúttal elmaradtak LA VINO dicsérő megjegyzései. Gazdasági szempontból is hátrányosnak tekintette a közös vámterület föladását, de még jobban aggasztották egy ilyen lépés politikai következményei. „Hihetetlennek tűnik, hogy a faji vagy politikai ellentétek a két ország népeit annyira vakká tudják tenni igaz érdekeik iránt, hogy hajlandóak kockáztatni azt az egyesülést, amely egyedüli védelmezőjük a nyilvánvaló veszélyekkel szemben." Úgy látszik, hogy a nemzeti ellenszenv erősebb minden józan megfontolásnál. 65 LAVINO nem csupán a két ország közötti vámhatártól tartott (mint ami valószínűleg hamarosan vámháborút eredményezne közöttük), de még az önálló vámterület elvének kinyilvánításától is, mert az csak a perszonálunió híveinek kedvezne, előkészítené azt a különválást, amelyre egyik fél sincs fölkészülve, és amelyet mindkét kormány károsnak tart. 66 Az 1898. augusztusi tárgyalások során a két kormány megállapodott a provizórium 1903-ig történő meghosszabbításában, sőt a (tévesen) ischli klauzulának nevezett záradék szerint ellenkező érvényű megállapodás híján 1903 után is fönnmarad a gazdasági közösség. LA VINO a megállapodást lényegében magyar győzelemnek tekintette, de tisztában volt azzal, hogy a magyar ellenzék ellenezni fogja, heves obstrukció várható, ami a költségvetés elfogadását is lehetetlenné teheti. 67 Mégis örült, hiszen „szinte bármilyen megegyezés jobb, mint a jelenlegi bizonytalanság folytatódása." 68 A nemzetiségi kérdés Mint már az eddigiekből is látható volt, Magyarország soknemzetiségű voltával az angol sajtó tisztában volt, ami persze nem meglepő, hiszen a magyar kormányzat sem titkolta ezt, sőt egyrészt mint néprajzi érdekességet, másrészt mint a türelmes nemzetiségi politika bizonyítékát hangsúlyozta is. 69 A Times-nak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját egyrészt liberális színezetű, toleráns beállítottsága, másrészt külpolitikai fölfogása határozta meg. Ennek megfelelően híve volt a különféle nemzetiségek törvény előtti egyenlőségének, elítélte ennek bármilyen megsértését, a közszolgálatban és a nyelvgyakorlat terén pedig engedményeket várt a magyar kormánytól, 70 de szembehelyezkedett mindenféle szeparatista törekvéssel, akár a magyar függetlenségiekről, akár a magyarországi román vagy délszláv mozgalomról volt szó. 71 LAVINO elsősorban a román mozgalom iránt mutatott érdeklődést, amit indokolt e nemzetiség számbeli ereje, mozgalmuk fejlettsége, különösen pedig a kérdés külpolitikai összefüggései. A magyaror64. LAVINO szerint a magyarok történelmi alkotmányuk következtében ragaszkodnak az alkotmányos úthoz. 1898. aug. 17. 3. 1. 65. 1898. máj. 31. 7. 1. 66. 1898. aug. 9. 3. 1. 67. 1898. aug. 25. 3. 1. 68. 1898. aug. 27. 3. 1. 69. Példa erre a millenium kapcsán angolul is kiadott tanulmánykötet, Joseph de JEKELFALTJSSY (ed.): The millenium of Hungary and its people. Bp. 1897., továbbá Hungary, Budapest. Bp. 1896. (Singer—Wolfher's Handbook for travellers.) 70. 1894. febr. 22. 5. és szept. 9. 5. 1. 71. A magyar és nem-magyar szeparatista tendenciák kölcsönösen erősítik egymást, írta LAVINO, 1895. ápr. 20. 7. 1. 524