AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

politikai elit befolyásolására. APPONYI és munkatársai kétségkívül eredményesen tevékenykedtek Londonban. Sikerüket azonban nem pusztán személyes rátermettségüknek, kiváló kvalitásaiknak köszönhették. Az osztrák külpolitika taktikai eredményeit Nagy-Britanniában — módszereinek elavultsága ellenére — a nagyhatalmi érdekek egybeesése, sőt — ezen túlmenően — politikai érdek és közgondolkodás időleges összecsengése tette lehetővé. APPONYI Rudolf londoni követsége nem véletlenül éppen az 1860-as évtizedben tevékenykedett a legeredményesebben : a két nagyhatalom politikai érdekei ekkor több ponton is találkoztak, az angol közvélemény Ausztria- és Magyarország-képe ugyanakkor viszonylag híven tükrözte a birodalomban ténylegesen lejátszódó folyamatokat. Mindezt — paradox módon — APPONYI londoni pályafutásának vége is igazolja: ekkor vált irányt ugyanis az osztrák—magyar külpolitika ANDRÁSSY Gyula vezetésével, s ekkor kezdi egyre nyíltabban hirdetni az elszigetelődés politikáját a brit uralkodó réteg egy része. Ez pedig nemcsak APPONYI, de a konzervatív Hochadel egésze érdekeinek és elképzeléseinek sem felelt már meg. Ám APPONYI tevékenysége még az olyannyira sikeres 1860-as években is meglehetősen szűk körre: a politikai elitre korlátozódott. Evvel tulajdonképpen Bécs lemondott arról, hogy maga mellé állítsa a brit politikában ez idő tájt számára kevésbé jelentősnek tűnő, de valójában mind fontosabbá váló nemzetipolgári közvéleményt. APPONYI követségének angliai közvéleményformáló tevékenysége — úgy tűnik — csupán az angol „felső tízezerre", a ,valódi' arisztokráciára korlátozódott. APPONYI és köre szűken értelmezte a „közvélemény" fogalmát, s alig vette figyelembe a közgondolkodás polgári-középosztálybeli irányítóitformálóit, amit a polgári olvasókörrel rendelkező nagy lapoknál elszenvedett kudarcaik is igazolni látszanak. A londoni osztrák követség tehát híven tükrözte Bécs külpolitikai koncepciójának gyengéit. A Külügyminisztérium tudomást vett ugyan a nyugat-európai társadalmi-belpolitikai változásokról, de nem vonta le a kellő következtetéseket: a külképviseletek személyi összetétele és szelleme alig változott METTERNICH kora óta. APPONYI Rudolf működése pedig éppen azt példázza, hogy a közvéleményt befolyásolni igyekvő csoportok társadalmi összetétele, illetve kötöttsége milyen jelentős szerepet játszik a közvélemény-formálás irányának kijelölésében és eredményességében. 505