AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

ben mindig kikérte és meg is fontolta Ignaz PLENER tanácsait. Levelezésük a kor­szak izgalmas dokumentuma, amelyből — ismerve azt a szoros baráti viszonyt, ami KÁLNOKYIIOZ, MüNCH-höz, vagy éppen a rövid ideig ugyancsak attaséként apja mellett működő gróf APPONYI Sándorhoz fűzte — nemcsak a fiatal PLENER, hanem az egész követségi személyzet politikai állásfoglalásáról is tájékozódha­tunk. ,,Egyáltalában nem örülök a jelenlegi helyzetnek — írta apjának 1867. február 19-én, röviddel Londonba érkezése után —, a dualizmus, jelenlegi formá­jában, a jogállással [Rechtsexistenz] kibékíthetetlen állapot." A kiegyezés terve rendkívül foglalkoztatta, s aggodalmait újra meg újra papírra vetette. „Érzem, hogy az ún. magyar kiegyezés a birodalom felbomlását jelenti, csak éppen sem­miféle eszközt nem látok a folyamat feltartóztatására..." S 1867 nyarán már az is felrémlett előtte, hogy „Ausztria valószínűleg létével fog fizetni azért a fo­lyamatért, amelyet jelenleg végigcsinál.. ." 7S Ebbeli véleményét nyilvánvalóan nem rejtette véka alá akkor sem, amikor angolokkal jött össze. A birodalomféltő osztrák diplomaták éltek ezekkel az al­kalmakkal: igyekeztek minél szélesebb kört befolyásolni. A beosztottak köre A követségi alkalmazottak ,,köre" magától értetődően kisebb sugarú volt, mint APPONYI grófé. Nevük sem csengett olyan jól európai fülekben, rangjuk sem ébresztett érdeklődést, s az angolok amúgysem szívesen engedtek be idege­neket meglehetősen zárt köreikbe. In eine intimitat kommt man hier bei engl, jamilien wenig, man wird auf die grossen feste eingeladen u. sieht sie ausserdem wenig' 9 — panaszkodott apjának PLENER, nem is egyszer. A máshonnan jött dip­lomatákkal természetesen könnyű volt kapcsolatot találni, hiszen ez kölcsönösen a munka része volt. Amíg tehát a „szezon" elkezdődött, elsősorban a diplomáciai kar tagjaival érintkeztek. Érdekes személyiségek is akadtak akkor a nagyhatalmak képviselői között Londonban. Albert Gate-en LA TOUR D'ATJVERGNE herceg, francia követ adott például szép díner-ket. A legjelentékenyebb egyéniségnek BRTJNNOW báró, a cár követe, illetve az amerikai elnöki dinasztia sarja, Charles Francis ADAMS szá­mított. Itáliát D'AZEGLIO márki képviselte (korábban szard követ), ez a hosszú londoni állomásozása során egészen elangolosodott, előkelő úr, Lord SHAFTES­BURY közeli barátja. 80 A szultán követe MUSURUS pasa, egy keresztény-görög származású levantei volt (négy szép leánya révén hamarosan a legközkedveltebb házak egyikét vitte). A porosz követ, gróf BERNSTORPF lányai is élénk érdeklő­dést váltottak ki a fiatal diplomatákból, akik gyakran látogatták a szász szár­mazású grófnő jól rendezett báljait. LIPÓT belga királyt az 1830-as forradalom egyik vezéralakja, van de WEYER képviselte. 81 A követségek egymást érő fogadásain, a félhivatalos együttlétek tucatjain tehát elsősorban ezekkel az urakkal és beosztottaikkal lehetett találkozni. Ami­78. E. PLENER— I. PLENER; London, 1867. febr. 19., 21., 22., márc. 8., máj. 8., jún. 21. HHStA: Nachlass Plener, Karton 16. 79. E. PLENER — I. PLENER; London, 1867. márc. 11., ill. 7. HHStA: Nachlass Plener, Karton 16. 80. The History of The Times. IL 330. 81. PLENER I., 113-115. 1. 503

Next

/
Thumbnails
Contents