AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

mányai voltak ekkor már Angliában. A hatalomra jutó ellenforradalom — a Richmondba menekülő METTERNICH herceg példáját és sürgető tanácsát követve

42 — már 1849 őszén-telén komoly propagandát fejtett ki Londonban. SCHWARZENBERG herceg SZÉCSEN Antal grófot küldte a szigetországba, aki a követség mellett működő attaséként a legkülönfélébb módszerekkel igyekezett a Kossuth-emigráció információs munkáját ellensúlyozni. Eszköztárában éppenúgy szerepelt angol álnevek alatt közreadott „felvilágosító" cikksorozat, mint befolyásos politikusok személyes „meggyőzése", nagy lapok tudósítóinak megvesztegetése, vagy terjedelmes memorandumok ós hivatalos „igazoló" cikkek előállítása.

43 SZÉCSENnek így volt már bizonyos gyakorlata, amikor az abszolutizmus válsága tárca nélküli miniszterré emelte 1860—61-ben. Sajtóirodája révén igyekezett a magyar nemzeti mozgalmat kompromittáló cikkeket elhelyezni az angol sajtóban, és akárcsak RECHBERG külügyminiszter, az angol kormány Habsburg-barát irányban történő befolyásolására szánt érvanyaggal és irányelvekkel látta le AppoNYit.

44 42. METTERNICH herceg (angliai) emigrációs tevékenységéről 1. legújabban Erzsébet ANDICS: Metternich und die Frage Ungarns. (Bp. 1973.) 279 — 318. 1. Az idevágó dokumentumokat 1. 438 — 477. 1. ül. ugyanő (szerk.): A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. II. (Bp. 1952.) 502-503. 1. ül. III. (Bp. 1965.) 370-372, 399-400, 436-437. 1. - A magyar forradalom és szabadságharc angliai visszhangjáról bővebben 1. HARASZTI Éva: Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen (Bp. 1951.). 43. Az 1849. évi SzÉcSEN-misszió történetére vonatkozóan 1. ANDICS Erzsébet (szerk.): A nagybirtokos arisztokrácia ..., III., 410-412, 419-420, 423-424, 430-432, 435-436, 442-446. 1. 44. SZÉCSEN—

RECHBERG; Wien, 1860. dec. 26. (fogalmazvány), Országos Levéltár (a továbbiakban: OL): Tárca nélküli magyar miniszter iratai (a továbbiakban: TNMM): D 284, Fasc. I. B (Presse) 97-99. ff.; SZÉCSEN-APPONYI Rudolf (ül. R. METTERNICH, KÜBECK, BLOME); Wien, 1861. júl. 24. (fogalmazvány); OL: TNMM: D 284, Fasc. I. B (Presse) 137-146. ff.; továbbá SZABAD György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860 — 61). (Bp. 1967.) 218 — 219, 476 — 477. 1. Az angol közvélemény befolyásolása nemcsak SzÉcsENt foglalkoztatta az ókonzervatív táborban: DESSEWFFY Emil a Times-ban közzétett cikkekkel és brossurakkal kívánta elérni „die Rectifizierung der public opinion in England", és VIDA Károlyt, KECSKEMÉTY Aurélt és TÖRÖK Jánost tartotta alkalmasnak a szükséges cikkek megírására (DESSEWFFY — SZÉCSEN; Pozsony, 1860. dec. 25. OL: Dessewffy családi levéltár (a továbbiakban DCsLt:): Acta Publica 5/d. SZÉCSEN egyébként melegen támogatta a birodalomba látogató, s arról feltehetően kedvező hangon írni is kész politikusokat és publicistákat, mint BLAZE DE BURY bárónőt (Arthur DUDLEY álnéven publikált), vagy ROEBUCK képviselőt (SZÉCSEN—DESSEWFFY Emil; Wien, 1860. dec. 24. OL: DCsLt: Acta Publica 5/e; illetve SZÉCSEN—DESSEWFFY Emil (ül. SENNYEY, MAJLÁTH, APPONYI György, LIECHTENSTEIN, KÁROLYI György, ESTERHÁZY Pál); Wien, 1861. ápr. 4. (fogalmazvány), OL: TNMM: D 284, Fasc. I. B (Presse) 127-131. ff. Vö. SZABAD 477. 259. j. A korszakban titkosügynökök is tevékenykedtek az angol sajtó és publicisztika befolyásolása terén, akik azonban nem a követséggel, hanem közvetlenül a Külügyminisztériummal tartották a kapcsolatot. RECHBERG például J. K. DEFEHER ügynököt bízta meg, hogy „biztosítsa az angol sajtó kedvező állásfoglalását az Osztrák Kormányzattal szemben" (J. K. DEFEHER—

RECHBERG; 1860. febr. 28., mellékelve RECHBERG—APPONYI Rudolf; 1866. márc 5. OSZK Kt: Fond 11/348/19. A korszak legfontosabb angliai osztrák titkosügynökeként tarthatjuk számon ZERFFI Gusztávot, aki ugyancsak a követség megkerülésével fejtette ki sokirányú tevékenységét, amelyről AppoNYit csak egy ízben, s nem is teljesen hitelesen tájékoztatták Bécsből: a követ „nem ereszkedhetett le" a titkosügynökök vüágába. (L. ehhez KOLLER—MECSÉRY; Wien, 1861. máj. 10. No. 364/g; 493