AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

De nemcsak a játék főszereplőivel igyekezett ápolni a kapcsolatot: szívesen pillantott a színfalak mögé is. Olykor hölgyek segítségével. Kiváltképp alkalmas volt erre a szerepre például a nagy konzervatív politikus, Lord SALISBURY apjának második felesége, Mary Catherine SALISBURY, aki férje halála után, 1870-ben hozzáment a liberálisnak számító Edward Henry STANLEY-hez. De akár konzervatív férje volt, akár liberális, APPONYI grófot egyképpen informálta a fontos belpolitikai fejleményekről, hiszen őbenne bízott valamennyi barátja közül a legjobban! „Fogalmam sincs — írta például 1868 novemberében —, hogy Disraeli mit fog csinálni — Néhány ember azt gyanítja, hogy ... lemond anélkül, hogy összehívná a parlamentet. Nem tudok eleget ahhoz, hogy véleményt formáljak. Azt hiszem, Gladstone az utolsó ülésszak óta nem beszélt még azokkal, akikre (egy esetleges kormányban) kollégaként számíthatna. Olyan rémhírt is hallottam, hogy a Királynő L Granville-ért küld egy felbomlás esetében. Jó kis dodge volna Dizzy tői, ha rábírná erre, hiszen — ahogy mondják — ha L

d Granville vállalkozna a feladatra, a parlamenti többség azonnal felbomlana." Néhány vegyes családi újság közlése után a levél így végződik: „Felteszem, rájött már, honnan eredt mindaz az igazolhatatlan sületlenség, amit Dizzy mondott, ,nemes barátom &c&c' — ha még nem, próbálja nagyon diszkréten és diplomatikusan szóra bírni Ld Clarendont. Örökké az Öné MCS".

32 A színfalak mögötti világ kiismerésére alkalmasnak bizonyult Lady STRATFORD DE REDCLIFFE is. Férje egykor — Sir STRATFORD CANNING néven — az angol kormány megbízásából meglehetős határozottsággal viaskodott az orosz és osztrák kormányzattal egy maroknyi magyar menekült kiadatása ellen. Jelentős része volt abban, hogy a rögtöni bitó helyett majd félszázados számkivetést választó kormányzó-elnököt és kíséretét a Porta végül nem adta ki a Habsburgoknak. De húsz év múltán, 1869-ben Lady STRATFORD DE REDCLIFFE arra kéri a londoni osztrák követet, hogy látogassa meg őket; Lord STRATFORD pedig 1870ben felajánlja közreműködését a követség sajtóügyeiben.

33 A londoni osztrák követség vezetője nagyon vigyázott, hogy mindenkivel kapcsolatot tartson, aki az angol politikai életben számít, vagy számíthat. De FERENC JÓZSEF képviselője, különösen ha (és ez sem volt azért véletlen) Gróf APPONYI (II.) Rudolfnak hívták,

34 igazán bensőséges érdeklődéssel mégis azok felé fordult, akik lelkük üdvösségéért nem a Canterbury érsekkel, hanem a Westminster-i katedrális urával mondattak könyörgést: MANNING érsekkel, e kemény vonású, ösztövér termetű főpappal, aki amikor fejére helyezték a püspöksüveget és kezébe adták a pásztorbotot — PLENER-t egy középkori szentre emlékeztette. Ő tette talán a legtöbbet a katolicizmus angliai elterjesztéséért és a katolikus hit megszilárdításáért. Ahogyan jelölni szerette magát ez a szíve me32. Dictionary of National Biography (a továbbiakban DNB): XVIII, 951. 1. — PLENER í., 157. — Mary C. SALISBURY—APPONYI Rudolf; Lyon (?), 1868. nov. 20. OSZK Kt: Fond II/352/1. (Tévesen Robert SALiSBURY-nek tulajdonítva). 33. Lady STRATFORD DE REDCLIFFE—APPONYI Rudolf; 1869. okt. 18. OSZK Kt: Fond II/374/3; Lord STRATFORD DE REDCLIFFE—APPONYI Rudolf; London, 1870. aug. 16. OSZK Kt: Fond II/374/4. Vö. Dénes A. JÁNOSSY: Great Britain and Kossuth = Archívum Europae Centro-Orientalis. III. 1937. Fasc. 1 — 3. 35 — 37. 1. 34. Az AppONYiak katolicizmusára vonatkozóan 1. SZEKFŰ Gyula: Magyar történet. V. (Bp. 19362.) 485. 1. 490