AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Frank Tibor: Apponyi Rudolf londoni követsége (1856—1871)

Svájcban: ha ráért, elment Luzern-ba is és egy kicsit a hegyek közé, St. Moritzba. A birtok nem nagyon foglalkoztatta, ám leánya, a szép Helene esküvőjére csak hazament Apponyba is, meg — ha már nagyon fáradt volt Európától — lepihent egy pár hétre a lengyeli parkban. De vajon magyar volt-e? Vagy osztrák? Vagy a francia, az angol, a német, az olasz táj láttán érezte úgy, hogy ,,otthon" van? Volt-e hazája és törődött-e ezzel egyáltalán? Már ősei is inkább a Birodalomhoz kötődtek. Nagyapja is, apja is megkapta mindazt, amit hűséges alattvalóinak a Habsburg-Lotharingiai ház meg szokott adni: mindkettő valóságos belső titkos tanácsos lett és kamarás, apja ezen felül pedig az aranygyapjas rend lovagja. A 28 éves Rudolf gróf rövid szentpétervári tartózkodása elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elnyerje a hirhedt III. szekció vezetőjének, MIKLÓS cár mindenható rendőrminiszterének engedélyét leánya megkéréséhez. BENCKENDORFF Anna grófnőből így lett a lengyeli kastély úrnője, Rudolf pedig elég jó kapcsolatokat kapott hozományul: könnyű, sőt azonnali bejutási lehetőséget az orosz arisztokráciához.

16 Gróf APPONYI (II.) Rudolfnak két testvére volt. Gyula nem csinált valami fényes karriert, igaz, fiatalon meghalt, 35 éves korára özvegyen hagyva SZTÁRAY Zsófia grófnőt, három gyermeke anyját. Nővére, Mária, első férje halála után (1852-ben) WENCKHEIM Viktornak nyújtotta kezét. Ez később igen hasznosnak bizonyult bátyja számára. Rudolf gróf ugyanis jó néven vette, hogy Viktor, Paulina nevű húga révén sógorává avatta a befolyásos DESSEWEEY Emilt, és később még inkább honorálta, hogy öccse volt egy (1852-ben talán jelentéktelennek látszó) volt Békés megyei főispánnak.

17 Béla báró tudniillik rendkívül ambiciózus volt, és később, amikor már belügyminiszter, illetve a király személye körüli miniszter, utóbb miniszterelnök lett belőle, meglehetősen akadálytalanná tette az utat APPONYI számára az újjáalakuló államszerkezet legfelsőbb vezetéséhez. A magyar arisztokráciához azonban a családiak mellett társasági kapcsolatok is kötötték. Bár PLENER egy levelében panaszkodott apjának az APPONYIestélyek egyhangúságáról, a Cavendish Square-i palotának mégiscsak lehetett vonzereje: egyetlen év vendéglistáján 177 birodalombeli arisztokrata nevével találkozhatunk.

18 Odalátogattak a ZiCHYek (Henrik is, aki magyar ügyekről olyan kitűnően informálta), a FESTETicsek, a SzÉCHENYiek (István fiai is, Béla gróf és Ödön), az ANDRÁssYak (köztük a későbbi magyar miniszterelnök és közös külügyminiszter, Gyula gróf), a KÁROLYiak, a WENCKHEiMek (köztük Béla báró) és sok-sok más magyar arisztokrata vendég: ESZTERHÁZY Geyza, PÁLEFY ,Sepi', SZAPÁRY ,Toni\ HUNYADY Marie, és a SIGRAY, FORGÁCS és NÁDASDY grófok, hogy csak a közismertebb családok képviselőire utaljunk. 16. PLENER I., 111. 17. A WENCKHEiM-rokonságra vonatkozóan 1. NAGY Iván: Magyarország családai. 11. (Pest, 1865.), 138—140. 1.; ül. WENCKHEIM Józsefné szül. ORCZY Therése bárónő halálakor kiadott gyászjelentést, OSZK Kt: Fond 11/467/ 37. WENCKHEIM Viktor közvetítőszerepére APPONYI és WENCKHEIM Béla között 1. OSZK Kt: Fond 11/465. 18. E. PLENER: London, 1867. ápr. 17. HHStA: Nachlass Plener, Karton 16. — APPONYI londoni vendégeiről egy maga készítette lista nyomán van tudomásunk — innen a becenevek („Liste des Autrichiens — Londres 1862") I. OSZK Kt: Fond 11/467/43. 486