AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

I. Az OSZK 1974-1975-ben - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár 1974—1975. évi működése

A Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusában 167 351 bejelentett adat nyilvántartásba vételét végezték el, az adott tájékoztatások száma 17 734 volt. Az 1975/76-os kurrens lelőhelyjegyzék munkálatai meglehetősen előrehaladtak. A jegyzék ezúttal első ízben nem az intézmények folyóirat-rendelésein, hanem a valós állományadatokon alapszik. A hazai könyvtárakban található külföldi periodikumok retrospektív lelőhelyjegyzékének megjelentetése könyvtárunk egyik régi adóssága. 1974-ben megkezdődhetett az összegyűjtött anyag cím- és állományszerkesztése. Ennek során súlyponti feladattá vált az állományadatok hitelességének megállapítása és a majdani kiadványban szereplő könyvtárak körének szűkítése. E célból készült el, a kiadvány első preprintje, melyet behasonlítás céljából a benne szereplő könyvtáraknak megküldték. A jegyzékbe bekerülő lelőhelyeket eddig 44 százalékkal csökkentették annak az elvnek megfelelően, hogy a jegyzékben szereplő könyvtárak a közölt állományt megőrizni és adott esetben rendelkezésre bocsátani kötelesek. Ennek az osztálynak feladata a magyarországi időszaki kiadványok adatainak közvetítése a nemzetközi regisztrációs központokba. A munka ma már két irányban folyik: folyamatosan jelentjük a magyar címanyagot gépi kódolású adatlapokon az NTMIR moszkvai központjába, a szocialista országok közös információs rendszerében működő IKARSZ (Időszaki Kiadványok Automatizált Regisztrációs Szolgálata) számára s megkezdtük a párizsi ISDS Nemzetközi Központban (International Serials Data System) nyilvántartott címek adatainak és ISSN-számainak ellenőrzését is. Szakértőink aktívan részt vettek az IKARSZ fejlesztésének valamennyi szocialista országot érintő elméleti munkáiban. A Könyvtárközi Kölcsönzés forgalma a beérkezett kérések számát illetőleg kb. azonos szinten mozog (1973: 24 300, 1974: 25 180, 1975: 24 040). Ezen belül a külföldi kérések számának csekély mértékű növekedése, a belföldiek csökkenése figyelhető meg. Utóbbi magyarázata valószínűleg az, hogy a belföldi könyvtárközi kölcsönzés igényeinek kielégítésében ma már egyre nagyobb szerepet játszanak az országos és a tudományági szakkönyvtárak, valamint a közművelődési könyvtárak. A belföldi kérések legnagyobb százaléka, mintegy egyharmada, továbbra is a műszaki könyvtári hálózatból származik. Ezt követi a közművelődési hálózat igénye (mintegy 15—16 százalék) és a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózata (9—10 százalék). A külföldről beérkezett igényeket csak mintegy 85 százalékban sikerült kielégíteni. A legtöbb dokumentumot küldtük sorrendben Csehszlovákiának, az NSZK-nak, az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak, Franciaországnak, Romániának, Jugoszláviának és Ausztriának. A külföldről kapott anyagot illetőleg az NSZK áll az első helyen, ezt követi sorrendben a Szovjetunió, Anglia, Svédország, és Franciaország. A nem eredetiben, hanem másolatban kapott dokumentumok aránya egyre emelkedik: 1975-ben már 62 százalék volt. Jóllelet ezeket az esetek mintegy egyharmadában térítés nélkül kapjuk, a devizális kiadások mégis évről évre növekednek. Míg 1974-ben csak mintegy 66 ezer devizaforintot költöttünk erre a célra, 1975-ben már 80 ezret. Hosszú előkészítő munka után elkészült a könyvtárközi kölcsönzés új jogszabálytervezete. 44