AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda első korszaka (1623—1636)

Az Öreg Gradual tipográfiai anyagában tehát nem lehet felfedezni semmi hasonlóságot a kolozsvári nyomdával. Annál érdekesebb, hogy az Öreg Graduált lapozva egymás után tűnnek elő a régi, nagyszombati, még TELEGDI Miklós által a 16. században alapított nyomda iniciáléi. Látszik, hogy az iniciálékkal rendkívül gazdagon díszített graduáléhez a műhely összes fellelhető díszes kezdőbetűjét felhasználta, a fiókok legmélyén lappangó kopott iniciálékra is szükség volt, mégpedig a leggyakrabban előforduló A, E, I betűk esetében. Három nagyszombati iniciálésorozat egy-egy jellegzetes darabja vészelte át úgy látszik a sokszori költöztetést (XXIV. tábla g, j, i iniciálé), emellett a fejedelmi nyomda birtokában volt még az 1609-ig működött TELEGDi-féle nyomdából származó két, bibliai jelenetet ábrázoló fametszet (XXVI. tábla V., VI. dísz), és egy fonadékos záródísz (XXIX. tábla IV. dísz) is — ez utóbbiak azonban már a Gyulafehérvárra település első éveiben is előbukkantak. Hogy ezek mikor kerültek bele a BETHLEN által Kassára szállított nyomda felszerelésébe, az továbbra sem tisztázott, de feltehetően MÜLLER nagyszombati (1619—1620) tartózkodásakor. 1636—1637 során TOLNAI István és RÁKÓCZI György levelezésében gyakran esik szó a már elkészült Graduálról. így 1636. augusztus 12-én RÁKÓCZI írja Gyulafehérvárról ToLNAinak: „Az Graduált, úgy reméljük, kegyelmednek eddig kezében szolgáltatták; örömest értenénk nem annyira az sokak vélekedését, mint az értelmeseknek tetszését s ítéleteket felőle,"

80 majd 1637. június 9-én írja TOLNAI RÁKÓczmak: ,,Az Graduálék defectusit tudom, hogy meghozták tegnapi napon, de még nem láttam, helyekre kell azokat is csinálni kegyelmes uram."

81 Egy hónap múlva pedig, július 6-án ugyancsak TOLNAI írja RÁKÓczinak: „Még el nem küldettem az Eperjesi Ecclesia számára való Graduált, de elküldöm az Nagyságod parancsolatja szerint. Kezemhez jüttek kegyelmes uram az defectusok is mind az defectusok katalógusával együtt."

82 RÁKÓCZI ugyanis 200 példányban nyomtatta ki az Öreg Graduált és az összes példányt ajándékba megküldte a református eklézsiáknak, saját kezűleg bejegyzett jelmondatával, aláírásával, és a megajándékozott gyülekezet nevével együtt. Úgy látszik, TOLNAI volt megbízva azzal, hogy a Sárospatakhoz közelebb eső gyülekezeteknek a Graduált elküldje, illetve az utólag elkészült hibajegyzéket a nála útrakészen levő példányokba beragassza.

83 Valószínűleg nem MISKOLCZI István köszönőlevele az egyetlen, amelyet RÁKÓCZI viszonzásul kapott: „Nagyságod mostan Istenhez való kegyességéből, nemcsak nyomtattatott, hanem annak felette országunknak mindenik nevezetes Ecclesiáit is vele feltisztelte és megajándékozta. Nagy és örök emlékezetre méltó vala ez az Nagyságod papirosból álló ajándéka."

84 1636. augusztus 12-re tehát elkészült az Öreg Gradual, amint arról RÁKÓCZI levelében értesítette ToLNAit. Ugyanitt még a következőket írta: „most is két 80. SZILÁGYI Sándor: /. Rákóczi György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. = Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1875. 802. 1. 81. Uo. 972. 1. 82. Uo. 1124. 1. (1637. július 6.) A szóban forgó „defectusok catalogusát" megtalálni mind az MTAK mind az OSZK példányában, bár az előbbibe a kötet végére, az utóbbiba az előszó után kötötték. 83. SZILÁGYI Sándor: I. Rákóczi György 1593-1648. Bp. 1893. 290. 1. 84. Magyar protestáns egyháztörténeti kútfők: Miskolczi István levele Rákóczi Györgyhöz, 1636. dec. 19. Liszka. = Sárospataki Füzetek. 1857. 979 — 981. 1. 367